Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
A kis bohó! Mintha efelett nem kérdeztem volna már a múltkor Birlyt! Mondá, hogy engem annyira, de annyira, de annyira szeret, s pedig most kímélnie kell engem! De végre csak annyira enyelgett és addig csókolgatott, míg már többé magát mérsékelni nem tudá, hanem mosolygó, esdö szemeivel reám hosszan pillantva, egy „Szabad?”-ot rebegett. Nem értém mindjárt, de csakhamar, és karjaimba zárám. Nem tudott aztán mellettem alunni, mert csintalan polsztija443 nem hagyá őt. Mint mondá, magához ment át, de tán félóráig sem alhatott, már emberek zavarták nyugalmát. Én később elalvám, és tán jó órát alvék. Ma böjtölni kellett, de nem esett nehezére, pedig féltem, mert éppen ma, erőteljesebb étkek nem ártottak volna. Délután a Városligetbe kocsiztunk és a fasoron gyalog tértünk vissza. Gyönyörű, derült nap vala, de cseppet se hideg. Megfoghatlan idő. Hazaérve alig merve — mert tudom, újévre úgyis soknál több kiadásai lesznek — kérém, előlegezne januártól húsz pengőforintot, hogy Mari számára kitünőbb ajándékul egy vég vásznat lepedőkre vásárolhassak. A kedves tüstént ideadá a kért summát, azon megjegyzéssel, hogy ugyan, az kellene még, hogy előtte titkolódzam és bárminő kívánságomat előtte rejtsem. A kedves! De tudja is ő, hogy nincs gyermekkel, ki, mindazt mit lát, bírni is akarja. Dolga távoztával nekiestem a két karácsonyfának és azokat bonbon és gyertyácskákkal ékítém, Józsiméra két narancsot is kötvén. Közben gróf Niczkyné is jött, de lehetlen vala őt elfogadnom, mert különben nem készültem volna el. A vásznat is hozattam és egy szép darabot 21 pengőforintért kiszemeltem. Marinak szánt holmikat mind rendbeszedvén és kartonba rakván, alighogy készen valék, jött Józsim. Hogy semmi sejtése legyen afelől, hogy ő is Krisztusfát444 kap, persze azt mondám, hogy Mari számára többeket a kis falnyílásból kikeresvén anynyira kimelegedtem, hogy éppen átöltözködni valék kénytelen, midőn Niczkyné itt volt. Nagyon sajnálá, mint én, hogy a grófnő elutasíttatott, de mellette félt azért is, hogy oly melegem vala. Még átment Szerencsy445 personalishoz446 Niczkynét holnapra ebédre meghívó, azonban ez már gróf Bukovszkynéhoz ígérkezett és csak Kleber kapitány és a kis Gyuri jövendnek. Most tehát Lovásznéhoz mentünk. Midőn beléptünk, az asztal 443 Amennyire a napló szövegkörnyezetéből kiderül, polsztinak általánosságban a nemi szervet hívta Szekrényessy József és Etelka. Házi Jenő, Sopron tudós levéltárosa mégy úgy vélekedett, amikor Etelka naplóival foglalkozott, hogy a polszti szó péniszt jelent, ám egy helyen a napló feljegyzései szerint Szekrényessy az iránt érdeklődik, hogy nem fáj-e Etelka polsztija... 444 Ti. karácsonyfát. 445 Szerencsy István, Ung vármegye országgyűlési követe 1825-ben, később személynöki ítélőmester, majd személynek. 446 Személynökhöz (latin). 98
