Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
tem emlékezete előtt, s ő soha nem hitte volna, hogy ily teli, ily virágzó s erős leendek. Soká maradt. Midőn távozott Józsim mellém ülvén kezemnél fogott. „Hisz te remegsz?” — mondá rémülve. Persze, hisz annyira geniroztam magam, hogy ingem csupa víz volt izzadtságtól. Na, ez először! Majd máskor jobban fog menni. Birly nagyon örült, hogy gyermekemet magam akarom szoptatni, s állítá, legyen bármily gyenge az anya, mindig javára van az. Azt is mondá, hogy az nagyon jó, hogy mellem már oly régóta kissé folyik. Na! S ahhoz még a kis pünkösdi gyermek! Hisz ez rettenetes szerencse-kedvenc leend! Erős diárém vala ma. A Nemzeti Színházat tegnap az alválasztmány Bartay-nak439 adá!440 Igazi lélekismeretlenség! Most lett volna a legjobb alkalom az intézetet emelni, a házat ékíteni, s ők kihagyák az elejükbe mosolygó alkalmat, s ily kezekbe adják a nemzeti ügyet! Adja Isten, hogy Bartay meg ne bukjék, mert ezáltal az egész ügy nagyon vesztene! Este Lovásznéhoz mentünk. Mind nagyon sajnálták, hogy Józsim nem vévé át a színházat. Igen! Bizony, volna esze, harmadát annak elengedni, mit a törvény szabott, s emellé a házat így, rondán átvenni! Lovászné, Marit mint mennyasszonyt s leendő unokahúgát ajánlá nékem s Józsimnak. Értjük már. Az uzsonnánál mondá: „Ma csak ennek örülök, hogy ezen párocska boldog lesz!” Adja Isten, hogy rossz prófétanő legyek, ha mondom határozottan, hogy fájdalom: nem! Mari törülközőket, Éti porkendőket Szegedbe. Ugyan ezekre is mit vághattak öszve? Péntek, 23-án. Délután a Városligetbe kocsiztunk, midőn visszajöttünk, Nagy jött. Mondá a kis ember, hogy beteg. De valóban kedvetlen is vala, éppen nem oly víg s gyermekes, mint máskor. Ma egy éve, hogy Józsim első levelemet mint menyasszonyától vette. Éppen az este soirreé441 is vala nála. Még némi jelentőségnek vévé, hogy Viktor napján vevén azon levelet, mely őt győzelméről értesíté.442 Reggel, míg még ágyban valék, átjött, néző, tudtam-e egész éjjel aludni. De nagyon is jól. Ugyanakkor nem tudtam tán félóráig elalunni, de aztán csak párszor ébredtem fel. A port ma már bevettem, keserű és sós, de nem undorító. Szombat, 24-én. Reggel Józsim ismét korán átjött, s mellém szökött az ágyba. Mondá a kis doktor, hogy mellem hegyét most mindig benyálazzam, mert különben fájni, nagyon fájni fog, neki doktorok mondák! 439 Bartay András (1779-1854), 1843 januárjától 1845 januárjáig a Nemzeti Színház igazgatója: állását pályázat útján nyerte el. 440 Vagyis Bartay András (Ede) lett a színház igazgatója. 441 Estély (francia). 442 Victor latinul győztest jelent. 97
