Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
kálja ellene, ő mégsem volna soha képes ily aljasan írni, s jelleme sohasem engedné, engem, kit kedvel, sérteni akarni; gyengédsége s jelleme sohasem engedné a szép házi frigyet zavarni akarni! Vétkes volnék, ha ezt csak távolról tudnám hinni! De valaki volt, ki engem ismer, s pedig jól ismer, de gyűlöl is, ki jól tudja, mily büszke vagyok s ki hívé, érzékenyebben nem sérthet meg, mintha férjemet, második valómat, második lelkemet, ennyire gyalázza! De ki gyűlölhet engem ennyire? Tán atyám leányára szállt gyűlölete? Nem akarok találgatni, mert már a sejtés is megvetésére a gyalázatosnak késztetne, de tudnom kell, végére kell járnom a dolognak! Eltevém a levelet, az író tán nem tudja, hogy némber bosszú, bár halkan, rejtve, vigyázva s óvakodva halad, de nem szűnik fürkészni, nem nyugszik soha s bizonyosan célt ér! Női finom tapintat, te Isten áldása vagy! S én is ki fogom tudni, bár egy lélekkel sem közlendem a levelet s én is meg fogom férjemet bosszulni! Nevemet hibátlanul írá oda, így a biztos Éti is elárulja őt, bizonyosan, bizonyosan valaki, ki engem jól ismer! Ki kell tudnom! Józsimra inkább hatott, mint reám, kissé leverve nyomá kezem s szomorúan mondá: „Ládd, ez a leginfámisabb karakter, ha valaki másnak házi csendét akarja zavarni s néki ott, hol eddig mennyét leié, poklot készítni!” Te angyal te! Te csak mennybe való vagy, s én a poklot érdemelném, ha csak pillanatra volnék képes zavarni mennyed kéjes boldogságát! Nemsokára jött egy billet, a fekete dominó által ígért, mint fennállott, Talliánnétól,389 390 ügyeiben. Igen! Igen! Azon levelet író jó barátom, vagy barátném nyilván látott a bálban s meghökkent, hogy azon esemény után leverve, porba sújtva nem valék, hanem vígan enyelgék Józsimmal s vígan csevegék elmés barátival; megboszszankodott s más úton akart leverni, de csak magának ásá a gödröt, melybe beléesend. Örültem, hogy éppen ma mentünk színházba. Ha az benn találna lenni, vígságom első bosszúság legyen neki! 6-kor Lovásznéhoz kocsiztunk, azonban itt is szépen megijedtem. Éppen a kész leányokkal jövék. Józsim székéről feláll s én hívén, hogy látott bennünk, a falhoz viszem székét, hogy könnyebben passzírozhassuk, s íme ő csak kalácsért nyúlt s ismét leülni akarván, alig vala időm őt feltartani. Mari vigyorogni, nevetni kezdett, de látván ijedtségem, csak mégis elhallgatott. Józsim meglepve, frappirozva nézett komolyan hátra, tán hívé: rossz tréfát akartam a sok fiatalember előtt csinálni, azonban mire utánunk Pighettivel a páholyba jött, s látá gyengéd részvétem, ismét vidor, tele figyelemmel s 389 Legszégyenletesebb, legrosszabb hírű jellem (latin). 390 Vélhetően Skublics Szidónia, Tallián Antalné, Tallián Szidónia édesanyja. 87