Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
Bevezető (Katona Csaba)
ban. A közbeeső hónapok pontos történéseit nem ismerjük, de kétségkívül döntő fontosságú időszak volt ez Etelka életében, hiszen Szekrényessyvel való viszonya nem csupán rendeződött ez alatt az idő alatt, de törvényes mederbe is terelődött: megtörtént az eljegyzés és arról is megszületett a döntés, hogy Etelka (unokatestvére, Baumgarten Mari bárónő) társaságában már a házasságot megelőzően átköltözik Sopronból vőlegénye lakóhelyére, az ország szellemi és kulturális életének központjába, Pestre. A két lány régi ismerősüknél, Lovász kancellár özvegyénél lelt kvártélyra, ahol Etelka házasságáig élt: onnantól férjével a pesti Úri utca (a mai Petőfi Sándor utca) 7. szám alatt található házban élt (ez az épület ma már sajnos nincs meg, 1911-ben elbontották). * * * Fenti események Etelka életében döntő változásokat hoztak részben a társasági élet, részben pedig a legintimebb magánélet területén. Lássuk először ezek közül az első tényezőt. Etelka mindig is szűknek érezte a sokszor megunt és általa lekicsinyelt, partikulárisnak érzett soproni társaságot. Helyette más, „magasabb” körökbe került, férje kapcsolatrendszere révén aktív részese lett Pest élénk társadalmi és kulturális életének, ami ha nem is volt ismeretlen előtte, de Szekrényessy József oldalán kétségkívül más helyet foglalt el benne, mint korábban. Szekrényessy ebben az időben a pesti társaság olyan meghatározó fórumain vitt fontos szerepet, mint pl. a Nemzeti (Pesti) Kaszinó,2 s korántsem mellékesen az Etelka által elfogultságig rajongott Széchenyi István gróf3 erős bizalmát és szimpátiáját is bírta.4 A Pestre költözéssel Etelka régi, dédelgetett vágya vált valóra. A magát soproni környezeténél többre taksáló,5 a reformkor társadalmi és 2 A Nemzeti Kaszinóról bővebben a napló szövegéhez csatol jegyzetben található feljegyzés. 3 Ezt naplójának bejegyzései is tükrözik, pl.: „Többnyire Széchenyink szólott. Hogyan? Azt ki nem fejezhetem! Mennyi lélek! Mily nyugodtság, mennyi tapintat, mennyi mély meggyőződés!” III. köt. 1841. május 22. 4 Ami persze nem tartotta vissza attól a grófot, hogy egy ízben az alábbiakat írja naplójában: „Véletlenül megtudom, hogy Szekrényessy egy Pesti Kaszinó-könyvet küld a pozsonyi kaszinónak. „Kedveskedni akartam.” — és a barom kárt okoz, de nem tudja, hogyan és mikor. Tüstént leállíttattam.” Széchenyi István: Napló. Szerk.: VlSZOTA Gyula. Bp., 1982. 842. 5 Csupán egy idézet ennek igazolására: „Ő bizonyítá [...] mit még neki mondák, senkivel sem közié. A kis liba, tán azt hiszi, nekem is oly kevés eszem van, mint neki; bizony! Viszonzám, hogy az ellenkezőről bizonyos vagyok, hogy bármily csekélységet közlék vele, ő mind kicsacsogá s nékem ezáltal, ha nem rosszakaratból is, de szelességből, gondolatlanságból sok kellemetlenséget okozott. Ez öt keseríté, de én örvendtem, hogy alkalmam vala neki tudtára adhatni, hogy mégsem vagyok oly liba, minőnek tart, s hogy jól tudom, hogy ő Buirettenek mondá, miképp dicsérgetem öt, s hogy ezen fiú az egész városban meséli, hogy szerelmes vagyok belé. Ez Lórinak csekélység, mivel ő maga minden hat hétben másba szerelmes. De nékem nem egyenlő, én ezt egy 6
