Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
Bevezető (Katona Csaba)
kulturális eszméiéit lelkesülő leány a közügyek iránti — buzgó hazafisággal párosuló — elkötelezettségét tevőlegesen is számtalanszor kimutatta. Élénken részt vett olyan kezdeményezésekben, mint pl. a Sopron- Vasi Szederegylet működése6 vagy a soproni Mátyás király-szobor tervezett felállítása.7 Egy korábbi alkalmi pesti tartózkodása alatt ellátogatott az Akadémia közgyűlésére,8 novellákkal jelentkezett a Regélőben9 stb. Etelka mindezekkel párhuzamosan sajátos vonzalommal bélelt elfogultsággal viseltetett Pest iránt. A városnak rövid ideig már korábban (1837-1838-ban) lakosa volt, és ekkor rácsodálkozhatott10 annak élénk társadalmi és kulturális közegére, amelyhez képest valamennyi korábbi lakóhelye (Temesvár, Zombor, sőt Buda) jóval ingerszegényebb környezetnek bizonyult.11 Etelka életében 1838 őszén — édesapja halálát követően — a reformkori Pest élénkségét váltotta fel a mind szellemileg, mind fizikailag jóval szűkebb „actio radius”-szal rendelkező soproni társaság, amit a nagyvilági életet igencsak élvező leányzó sokszor érzett nyomasztónak, bár naplójában gyakori fordulat ez: „Felségesen mulattam!”12 Ezek azonban felszínes és pillanatnyi örömök voltak, Sopronban sokszor kínozta őt a magány érzete, amit a lelki/szellemi társak hiánya okozott:13 a séták, rokoni és baráti látogatások, színházban töltött esték és bálok nem csorbának tartanám jó híremben, ha képes volnék Buirette-be szeretni. Én oly igen gyöngéd érzésű vagyok, minőről persze a soproniaknak [...] fogalmuk sincsen.” I. köt. 1839. szeptember 29. Kiemelés tőlem — K. Cs. 6 A részvénytársasági alapon működő rövid életű Sopron-Vasi Szederegyletet Széchenyi István alapította. Etelka maga is részvényese volt az Egyletnek. Működésére nézve összefoglalóan: BlRCHER ERZSÉBET: Sopron-Vasi Szederegylet. Előadások Vas megye történetéről II. Szerk.: TlLCSIK GYÖRGY. Szombathely, 1993. (Vas megyei levéltári füzetek, 6.) 97-105. 7 A neves szobrász, Ferenczy István (1792-1856) I. (Hunyady) Mátyás királyról szándékozott szobrot készíteni, de a több mint 100 000 forintra rúgó tervezett költségek túl magasnak bizonyultak; még Széchenyi István is sokallta. A terv támogatói előfizetések révén akarták előteremteni a pénzt (ebbe folyt bele szokott lelkesedésével Etelka), de kudarcot vallottak, az emlékmű nem készült el. Etelka részvételére: II. köt. 1840. augusztus 27.; III. köt. 1841. január 14., április 19., május 19. Az Etelka által említett eseményeket többszörösen párhuzamosan megidéző, már említett Szűcs Sámuel-féle napló is említi a készülő emlékművet: Szűcs Sámuel naplói, i. m. 92-94. * „Ezután a Tudós Társaság nagygyűlésébe siettünk. II. köt. 1841. szeptember 8. 9 Etelka előbb Ligeti Irma néven írt a lapba, majd Arckép című elbeszélése már saját monogramja alatt jelent meg. I. köt. 1839. július 21. 10 A vidékről Pestre kerülők körében többé-kevésbé általános volt ez a fajta meglepetés, amit a nagyváros forgataga okozott. A miskolci Szűcs Sámuel naplójában ezt az élményt ekképp örökítette meg: „Pest, kétévi távoliét után, ismét oly nagyszerűnek, és zajosnak tetszék előttem, mint legelőször.” Szűcs Sámuel naplói (1835-1864). A bev. tanulmányt írta, jegyzetekkel ellátta és s. a. r.: Kilián István. Miskolc, 2003. 154. Vö.: „A vidékiek számára az utca a nagyváros riasztó és egyben vonzó fő jellegzetessége, itt szembesülnek először — vagy csak itt — a nagyvárosi élettel.” BÁCSKAI Vera: A köztér: sűrített emlék — mentális térkép. Előadások Vas megye történetéről TV. Szerk.: Mayer LÁSZLÓ-Tilcsik György. Szombathely, 2004. (Archivum Comitatus Castriferrei I.) 394. 11 Zadjeli Schlactha Etelka soproni naplója, i. m. 5. 121. köt. 1839. január 10., 18., március 17., október 1., 1840. január 25., február 1., 13 „... én könnyelműnek látszom, s magamba zárkózott vagyok. Engem nem oly hamar értenek meg, nem ismernek oly hamar ki, nem fognak fel.” I. köt. 1840. január 3. 7
