Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
egészen egyszerűen elbeszélém a történetet, de ő könnyen mondá, jobb lett volna magam be nem avatni ez ügybe. Lementünk. Józsim egyre komolyabb lön. Még aprés soirée-nkben212 elővevé e tárgyat s nékem oly oldalról mutatá, melyet nem is álmodtam. Ha titkos lett volna viszonyuk, semmi esetre, nem a világért pártoltam volna, de így, hogy ő nyíltan fellép, a legtermészetesebbnek találám, hogy még előbb zavartalanul ki akarták magukat beszélni. Józsim ítélete, megvallom, sértett engem. Anynyira hozzá vagyok szokva a tömjénezéshez, annyiak feküdtek lábaimnál — s jegyesem már most kezd igaztalanul korholni? Hát minő lesz még mint férjem? Azonban érzem, ha élre állítom a dolgot, ha mutatom, hogy sértve érzem magam ezen bizalmatlanság miatt — tudja ég, mi nem ered még ebből. Hallgattam. Később megfontoltam a dolgot. Éppen az szép, hogy Józsim el nem kapatva vak szerelemtől, már most is talál nem jót rajtam; így ez nem fogja őt annyira meglepni, ha már neje vagyok. S éppen a mai viselete annyiban jó volt, hogy már egyszer lenyelvén a keserű pirulát, ne legyen jogom mondani, hogy mint férjem megváltozott, mint jegyesem, más volt. De mégis mint jegyes elnézőbb lehetne! Tulajdonképp, ha veszem, éppen határtalan szeretet bizonyítványa vala mai viselete. Részint fél, hogy a dolog netalán elárultatván, fachée-ba213 essem a családdal; részint pedig ő a jövőbe pillantván érzé, hogy ha valaha gyanú ébredne benne ellenem, épp a mai eset úján feltűnne emlékében, s rossz vért csinálna benne. Míg tehát egyrészről csak érzelme biztosítása örök időkre vala rugózata viseletének, másrészről e gyönyörű jellem- és szeretetjelnél igen, de igen sértett engem bizalmatlanságának még csak árnyéka is. Nem ismer ő még engem eléggé, mily tiszta, mily szent vagyok én, mily nagy bűn az, csak távolból is feltenni rólam, hogy lesiklani tudnék az erény ösvényéről. De persze! Hogyan legyen ő meggyőződve tisztaságomról, holott éppen ezt áldozám neki. O ezt nem mint áldozatot, mint határtalan áldozatot tekinti, hanem nyilván azt hiszi, bennem is ég vágy, én is anyagi vagyok. Hogyan foghassa ő fel szűzi érzeteim — ha éppen most áldozom azt neki. O mennyei tisztaságomról fogalmat nem bírhat, mert reáállottam azt elveszíteni, el, hogy őt boldogíthassam! S ő ezt fel nem fogja, el nem ismeri — mert férfiú. O képes bizalmatlan lenni, mert épp azon tettemmel, hogy neje leszek, cáfolom meg azon szentet, mit keblem mélyében érzek. Irritálva vagyok; amint ő felfogta a dolgot, látom, hogy igaza van, sőt éppen az sugárzik gyönyörűen át, hogy ő mindig 212 Estély után — ti. az estély, esti társasági idő utáni időszak (francia). 213 Haragba (francia) 54
