Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
az maradni akar, aki most, s így még azt is kerülhetni általam, mi valaha rossz vért csinálhatna benne. Én érzem, átlátom ezt, s ez engem boldoggá tesz, azonban mégis sértve vagyok, mert keserűbben senki nem bánthat egy tiszta érzésű leányt meg, mintha bizalmatlanságot még legtávolabb perspektívából, a legkönnyebb kontúrban is rajzol elő. Csütörtök, 5-én. Lábam ma kissé kificamodott, nem mehettem misébe. Műnkéi volt itt — Mari ezer könny közt monda néki, nem lehet neje. Délben egy levele érkezett — én itt nem tudék tanácsolni, magamhoz kéretém Józsimat. Csakhamar jött Műnkéi is, mondván, hogy ezer kérdésére avval felelt a leány, hogy nem tudja okát, de megszűnt őt szeretni — én az okot el tudnám találni! Mari vagy őrült, vagy semmirekellő lesz. Égbekiáltó bűn ennyire vinni a dolgot, ennyire játszani, ily jellemes emberrel, ily határtalan szerelemmel — megfoghatatlan csalfaság! Józsimmal még tegnapról szólottunk. O mondá, hogyha én is olyan volnék, mint más lányok, ha élre állítanám volna a dolgot: „Igen, ő most már mint 214 jegyes perceptoroskodik — hát minő lesz mint férjem satöbbi.”, tudja ég, hova vihetett volna ez. Ej! Én is éreztem némileg ezt, csakhogy nem szólottám. Tegnap nagyon sértve valék — tökéiyesen átlátom, mily igaza volt Józsimnak, de mégis sértve valék. A kedves megvallá, hogy majdnem visszaborzadt, s nem vala az, ki előbb összeszedé magát ma, ismét a régi. Már minő felséges az, hogy ő mennyire iparkodik, hogy nézete mindig ugyanaz maradjon! Mari tette igen hat mindkettőnkre — a leány nem maradhat nálunk. Péntek, 6-án. Blasevits megnyerte Tónit, Műnkéi kétségbeesésben vagyon. Mari — tudja ég! Tán őrült lesz! Vagy őrült, vagy semmirekellő! Szombat, 7-én. Délután a tusculanumba kocsiztunk, gyümölcs mégis maradt, a szőlőt most kapálják, már múlni kezd a múltkori [...]214 215 szomorú képe. Délután Étivel boltokban, s Muzslaynénál216 búcsúzni valánk. Délben újabb levelet vettem Műnkéitől, gyorsan válaszoltam reá — mit? Alig tudom többé — annyira fel valék indulva, hogy egész ebéd alatt remegtem! Vasárnap, 8-án. Ma a déli misében valánk, ezután tegnapi levelemre Műnkéi jött búcsúzni; könnyezett s bocsánatért esdeklett, mert titkon hívé, én beszélém le Marit. Mindaz után, mit a leány néki mondott, írt, esküdött, sohasem hitte volna ez eredményt — most meggyőződött, 214 Elismertetik (latin). 215 Bizonytalan olvasat. 216 Muzslayné, Muzslay Etelka (Éti) édesanyja. 55
