Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
I szártól, 124 igen szíves s kedveset. Fábryéknál, hol csak Miksát125 leltünk honn, s Steinbachéknál,126 a szeretett lényeknél, hol a fogadtatás a csak várni lehetett volt! Az én kedves Lórim! 127 Nem állhatta ki; igen érzékenyülve vévé bizalmam, miképp őt jegyessé létemről tudósítám, s végre kérésére hajolva, távoztunkkor a lépcsőknél nevezém meg Józsim. „Ah! Hát valóban ő? Sejtettem!” — volt az, mit futtában mondhatott. Hazaérve Mittist128 129 leltük itt, egy levéllel oncle Pepitől, melyben ez azon gyászos esetet jelenti, hogy tante Nánit elutazásunk utáni napon a guta iité s a jövő napot alig túlélendi. Mily mélyen hatott reám ez eset, nem mondhatom. Tante Nánit minden rokonaim közt leginkább s egyetlenül kedvelőm, s pedig a szegény öreg bizonnyal csak az által irritáltatott annyira, mivel mi, főleg én, kit mindnyájuk fölött kedvelt, távoztunk, s pedig én, hogy sorsomnak oly fordulást adjak, mely meggyőződésem szerint a legboldogítóbb leend, melynek kimenetele azonban — mert mindnyájan rövidlátó halandók vagyunk — még bizonytalan! O annyi részt vesz sorsomban, emellett a figyelmes, minden kívánságát leső unoka távoztával ő nyilván oly elhagyatva, oly egyedül érzeni magát! Szegény, szegény jó öreg! Még mint kellett neki ígérnem, hogy Olaszhonból visszatértünkkor őt meglátogatjuk! Most csak a másik világon történik ez! Mari fájdalmat affektált, mint ebben igen ügyes szokott lenni; aztán felment s aligha Dorsnemek nem írt. Nyilván rettentően szentimentái, mintha tudja ég, mily elhagyatva érezné magát — hálául annak, hogy Józsim mily baráti, mily előző iránta, mint foglalatoskodik boldogításával, sorsa biztosításával. Ó, ismerjük mi e komédiákat, s mégis gyengédségem iránta oly határtalan, hogy még csak pillanattal sem árulom el, hogy külsejével oly ellenkező cselszövényes, hálátlan, ravasz leikébe oly mély pillantást vetettem. Bár akkor, midőn exaltált ideái következtében mérget vett, bár akkor sohasem 124 Császár Ferenc (1807-1858), költő, műfordító, szerkesztő, 1840-től a pesti váltótörvényszék elnöke, 1846-tól a hétszemélyes tábla bírája. 1841 nyarán, amikor Etelka megismerkedett későbbi féijével, Szekrényessyvel Balatonfüreden, Császár is a fürdő vendége volt. Névsora a’ t. ez■ balatonfüredi fürdő vendégeknek 1841-dik évben. Veszprém, 1841. 13. 125 Fábry Miksa (Maximilián). 126 Steinbach Ferenc (1780-???) korábbi pesti városbíró (1819-1825), a királyi jogügyi igazgatóság ügyészének családja. Érdekes kérdés, hogy vajon mit szólt volna a Széchenyi Istvánért és a reformkor eszméiért rajongó Etelka, ha tudja, hogy Steinbach rendszeresen írt jelentéseket pl. a Nemzeti Kaszinóról: „Van persze olyan ember is (Steinbach Ferenc kir. jogügyigazgatósági ügyész), aki ide is, a Kaszinóba is, feltehetően azért hívott meg Széchenyi, hogy legalább intelligens ember úja róluk a jelentéseket.” Vári András: Angol játék a magyar gyepen. A Magyar Gazdasági Egyesület előtörténete. Korall, 6. (2005), 19-20. sz. 118. Steinbach több jelentése olvasható pl. itt: Kossuth Lajos összes munkái VI. 1819-1837. S. a. r.: Barta ISTVÁN. Bp., 1966. passim. 127 Steinbach Laura (Lóri), idősebb Steinbach Ferenc lánya, Etelka pesti barátnője. I2lt Mittis Ferdinánd, Baumgarten Mária (Mari) volt sógora. 129 Izgattatott fel (latin). 40
