Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
gyógyult volna fel, mert nemcsak, hogy a méreg lassanként emésztvén belsejét, egészsége sohasem álland tökélyesen helyre, hanem ő legalább nem tenne boldogtalanná oly nemes érzésű embert, mint Műnkéi, kit ő fel sem fog, s nem méltányol, kihez csak megy, hogy férje legyen, s már most mint jegyes más iránt érez szerelmet. Mihez vezetend ez? S ily leány, kit lehetetlen tisztelnem, hozzám legközelebb áll! De hála az égnek, nemhogy példája károsan hatna reám, sőt iszonyúan intő példa, mennyire aljasulhat le némber, ha szenvedélyeit nem tudja, nem akarja korlátolni; mint lakhatja az angyaltestet kifejezhetlen bűnös lélek! Valóban, valóban, iszonyú igazság ez: „Du sublime au ridicule, il n' y a qu' un pas.” Józsimra is nagyon hatott az este jöttekor hallott szomorú hír, annál inkább, mivel a kedves félt, hogy holmi skrupulusokat csinálhatnánk magunknak. Egy kis képet is hozott magával, mellyel hiába törekedett engem felvidítani. Ki törendi fel a levelet, melyet tegnap tante Náninak írtam? Melyben annyira említém, melybe Szekrényessym maga is írá be kézcsókját? Na, majd lesz ez szenzáció! Húsvétvasámap, 27-én. Józsim valóban imádandó. Tegnap uzsonnánál elbeszélém a házinőnek, mennyire örvendett meg szegény tante Náni Albach130 imakönyvének, melyet emlékül adék néki, úgyis a magyar fordítást akarván szerezni magamnak. Józsim Étivel csevegett, s hívém, nem is hallá ezt. Ma reggel jön három gyönyörű virágbokréta — s Albach Sujányszky131 132 133 fordította imakönyve, pompásan bársonyba kötve, ezüsttel díszítve. Ebédre ma nálunk volt. Korábban jött, s éppen egyházából. Délután Mimit magunkkal vivén, kikocsiztunk újpesti tusculanumába, valóban igen kies kilátás, s igen hercig kis lak. A hengermalmot is kissé megnéztük, azonban persze ma állott. Kinn meg a mozsarak hevertek, melyek üdvözlésünkre durrogtak. Hétfőn, 28-án. Steinbachéknál ebédeltünk ma. Ebéd alatt a háziúr ' 133 Józsimat említé csak igen könnyen, tervezett circus gimnasticusával. Oly mélyen pirultam el, — azonban vagy tán észre sem vették —, de elég delicate-ok134 valának, szóval sem felhúzni engem. Azonban délután Ló-130 Albach József (1795-1853), ferences rendi egyházi író, orgonista Szombathelyen, majd Érsekújváron, később ugyanitt hitszónok, majd Nagyszombaton, Kismartonban, végül Pesten 1838-ig, ezt követően Kismartonban élt. Egyházi pályája mellett jeles botanikus is volt. 131 A Szent hangzótok c., 1841-ben megjelent kötet. Eredetije: Heilige Anklänge. Gebete für katholische Christen. A fordító Sujánszky Antal (1815-1906), író, költő, szerkesztő, 1869-től esztergomi kanonok, 1891-től címzetes püspök. 132 Tusculanum Marcus Tullius Cicero vidéki birtoka volt — itt: a nyugodt pihenést biztosító, vidéki lakhely. 133 Gimnáziumi versenypályájával (latin-görög). 134 Udvariasak, figyelmesek, szemérmesek (francia). 41
