Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A „kis Széchenyi” oldalán - „Szekrényessy-Slachta Etelka” asszonyi hétköznapjai (SzekrényessY Attila)

sületnek, az ún. Müegyletnek, utóbb pedig éppen „Jósit” váltotta a Nemzeti (Pesti) Casino levéltárosi tisztében.

A napló Andrisa, Etelka nagyhatalmú sógora Szekrényessy Endre, akinek személyisége és jelleme meglehetősen vitatható. „Andris” a győri jogakadémia elvégzését követően ügyvédként kezdte meg működését. Irodalmi hajlamát számos újságcikke és önálló kötete jelezte. A nagy pesti árvíz idején lett városi tanácsos, 1843-1848 között pedig Pest város főkapitánya. Ebben a minőségében tartotta szemmel a márciusi ifjakat. A kiegyezésig rendszeresen írt jelentéseket a hazai politika hangulatról, amely hatalmi orientáltság igencsak kétessé teszi emberi megítélését. Ennek ellenére mint jó humorú és életvidám embert tartotta számon családja, még, ha politikai törekvéseivel messzemenőkig nem azonosultak rokonai. Politikai pályája csúcsán budai törvényszéki elnök, királyi tanácsos és mint septemvir tevékenykedett. Rumbach Herminával kötött házasságából nem születtek gyermekek, viszonylag korán (1860) özvegységre jutva egyedül élte le életét, vagyonának jelentős részét Pál bátyjának gyermekeire hagyva.

Etelka kedves „Jósijáról” e hevenyészett bevezetőben — miként a többi rokonról — nem kívánok részletesen írni, ezt az e témának szentelt terjedelmes kötetem lapjain lesz alkalmam megtenni. Ennek ellenére, hogy ne csak Etelka elfogódott sorai alapján alkothassunk róla képet, érdemes röviden vázolni pályáját. A reformkor napi sajtója hemzseg az őt magasztaló cikkek sorától, amelyben hol zseniálisnak, hol csodálatos munkabírásúnak, eszesnek stb., stb. nevezik. Széchenyi belső munkatársaként és bizalmi embereként tartották számon, aki gyakorta megfordult a szeszélyes és némelykor durva modorú gróf nagycenki kastélyában.

„Jósi” jelentősége abban állt, hogy a politikai elnyomatás időszakában mint az udvar szemében nem kompromittált egyén továbbvitte a legnagyobb magyar társadalmi és közművelődési programját, éppen ezért nevezte a korabeli közvélemény egyöntetűen „kis Széchenyinek”. Ennek értelmében a betiltott polgári társasélet pótlására kibérelte a Császárfürdőt, ahol a híres platánok alatt országos hírű bálokat rendeztek, télen pedig az Úri utcai Szekrényessy-ház szalonjába gyűjtötte össze a haza jeleseit. Az udvarnál lévő összeköttetései folytán sikerült elérnie, hogy a Széchenyi alapította Lóversenyteret kibérelje és a versenyeket újraindítsa. Ehhez komoly anyagi áldozatokat kellett hozni, hisz a terület sok kárt ' szenvedett a szabadságharcban. Ezen kívül bérelte a Margitszigetet, ahol Margit-napokon nagy népünnepségeket rendezett, majálisokat szervezett,

23