Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A „kis Széchenyi” oldalán - „Szekrényessy-Slachta Etelka” asszonyi hétköznapjai (SzekrényessY Attila)
1 gaze szalagos gros de naples kalapokat, egyenesen az európai hírű pesti Dillinger-Szekrényessy gyárból. Na, és tavasszal a Városerdőn, a „Jósi” kezelésében álló Orczykertben, Széchenyi-sétányon, hol mily kedélyesen folyt az élet. Hallgassuk a Szekrényessy-bérleményként jegyzett, bájosan érintetlen Margitszigetén szállongó muzsikát, Morelli zenekörét, a Khevenhüller ezred németes melódiáit és a tüzes magyar nótákat játszó, ünnepelt Patikárius-, Sárközi- és Kecskeméti-féle cigánybandák hangászkodásait, kiknek nagy patrónusa ugyancsak Etelka férje volt. Pillantsunk be Landerer-Heckenasthoz, hol ezekben a pillanatokban kötik szép bíbor bársonyba, Etelka sógorának, a tanácsosból városkapitánnyá váló Szekrényessy „Andrisnak” jambusokba szedett versét a Lánchíd alapkőletételéről. S már láthatjuk is a Duna partján „merész karókkal szétszigetelt” üreget, amelynek gyomrába az ünnepélyes aktus végett a Szekrényessy család körében jelen van Etelka is, a világvárost csodáló fiatalasszony. És Etelka habzsolja a város kulturális élvezeteit, szerelemtől bódult fejjel táncolja végig a legelőkelőbb bálok estélyeit, tapsolja, vagy épp kritizálja a hőskorát élő opera- és színi-előadásokat, s közben szüntelen élvezi a nagyváros kínálta társas élményeket. „Jósi” távollétében „száz boltba” is ellátogat s kíváncsisága — a férj rosszallása ellenére is — kicsábítja az ezer színt és ingert tartogató, bukolikus idillt árasztó piacra, hogy bekötött fejű cselédlányok és szakácsnők társaságában egy pillanatra levetkezze társadalmi modorosságát s kofákkal alkudozva, vérbeli asszonnyá váljék. Irányítsuk lépteinket a tornyos városházáig, amelynek tanácstermében zöldposztós asztalok mellett annyi fontos tárgy szokott volt forogni, s hol Szekrényessy Endre városkapitány rendre megtette jelentéseit a közbiztonság állásáról. Szegődjünk nyomába mosdatlan, vad utcasuhancoknak, kik szivarcsikket szedegetnek a nemzet első színházánál. Vegyüljünk bele az épületből kitóduló fess publikum kavalkádjába, ahol az odarendelt saját fogatok libériás kocsisai és az élelmes utcai konflishajtók vívják ostorhegyig menő presztízscsatáikat. Hunyorgó gázlámpák fényénél keljünk sétára a Német Színház felé futó Váci utcán, ahol Szekrényessy városkapitány rendelete éppen ezekben a napokban emeltette feljebb a bolt előtti ponyvákat 6 és í/2 láb magasságúra, hogy a délceg korzózók testi épségét megóvja. Folytassuk sétánkat csípős téli délelőttön, amikor láthatunk farkasbundába burkolózott urakat és hölgyeket, amint csengős szánon haj18
