Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
hogy én nem böjtölhetek, való, már ebéd alatt oly rosszul lettem, hogy alig tudtam rejteni, és mindeddig rosszul érzem magam. Este Steinbachékhoz kocsiztunk, kik, mint mindig, nagyon szívesek voltak. 2-án. Szörnyen zúgott az éjjel a szélvész, valóban ijesztő volt, mint egy sötét decemberi éjben. Fagyott is. Rettenetes. A fák mind bimbóban, sok bokor már kihajtott, a mezők s erdők tele ibolyákkal, s most rá fagy — csak tartós ne lenne! Másrészről, ki tudja, mennyire esdettek érte a cukrászok, kik jég nélkül maradtak. Délelőtt Mari jött, ki már aggódott, tán baj lett, hogy oly rég nem voltam kint. Nagy örömömre egy pár jó magyar kedvenc ételét mondá Józsimnak. Sütött csík, szakított kása, tészta túróval, dödölle leves, és aztán káposzta és répára a disznófül, farok és láb sütve mint malac pecsenye. Délután a Városligetbe kocsiztunk, viszszajövet Andrisékkal találkoztunk, őket a kocsiba felvettük, mi mellett Hermine mindjárt volt, Rumbachékhoz vitte őket, nekem kellett előbb leszállanom, és mivel már lent voltam, fel is mentem. Kinn szapuló állott, és Andris mindjárt a krantig arc egy nemével, célzással mutató Herminenek, mondá, hogy tán inkább be se mennének? Hermine nevetve mondá, hogy hiszen anyja nem mos, s én könnyeden, hogy csak Hermine-nek fogjuk átadni, mivel kötényemmel úgysem vagyok vizitre toilette-irozva. Azonban bent Staffenbergemét621 is lelvén, e mellé ültem, és az átellemben levő, ma nagyon víg Hermine-nel mindig grimaszokat váltottam, ez széket vett és mellém ült. Mindig nevettünk, mert ő is tudta Andristól, hogy Staffenbergemé írá Józsimnak amaz asszony a levelet Füredről visszajötte utána, hogy ő polgári ismerőseivel oly keveset volt, mindig a felsőbbekhez csatlakozván, ezekkel társalgott mindig csak velem táncolt mindent elő satöbbi satöbbi. Persze én a szerencsés megirigylett, most nagy büszkén néztem a Józsimra, ki mindezen polgári szemrehányás és követelés után, csak máris engem nyert nőül, mit ezek oly szívesen nem láttak és hátráltak volna. Hazajővén — minden tartóztatás dacára — Józsim kérdezte, nem akarok-e Lovásznéhoz menni? Nekem egyenlő volt, ő pedig aztán hitte, nagyon hideg gyalog. Jobb is szerettem, hogy honn maradhattam, mert így este Vargának írtam. Ma szegény Józsim ismét bevallotta, hogy velem álmodott, és a Városligetben kint, még egyszer meg is csókolt! Nagyon víg voltam, nem tudom miért — pedig éjjel ébredésem nagyon kínos. Az furcsa! A gyermek már mindinkább lesüllyed, fenn már egészen üres vagyok, csípőim, melyek máskor oly erősek, egészen laposak most, azonban hasam mintha fogyna, nem hogy egyre nagyobbodna. 621 Staffenberger István, a pesti választott polgárság szószólójának felesége. 155
