Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

nő? Mindenki csak bámulja, mily felette jó színben vagyok és mily friss s mozgékony mellette — és Lovászné Marihoz ma mondja: „Na, hogy van Etelka? Ő is hiszi, ha kissé keresztje fáj, már meglesz!” „Valóban, ez nem is volna csoda, mivel először várja magát, gyakorta nők az 5-6-ik gyermeknél sem ismerik maguk ki!” — válaszolt Mari. Tán azt hiszi, azért nem váltunk már oly rég ott, mivel nem merek kimenni? Ugyan, ekkor a messze kocsizásoknak is el kellene maradniuk. A bolond! Hermine valóban már anyácska, a biztos cselédhír szerint, már három hónap óta. Szegény nehézségével éppen a nyárba jön, midőn nehéz azt rejteni, és midőn úgy is oly meleg. Csak csodálom, hogy táncolni mer. Azért mondá múltkor Dani: „Csak néztem! Azt hittem, Hermine nem fog táncolni.” „Miért nem?!” „Nem tudom, nekem nem szólt — de nem hiszem.” De hát még is úgy van. A kis Horváth ma „dolgozótársnéjának” tiszteletét jelentette Józsim által. Na, már az a kis levél meg nem érdemelte a címet már.

Csütörtök, 23-án. Délelőtt Vízkelety Éti jött. Szörnyűn charmante vala, és csak panaszkodott, hogy Mari minden szót félreért túlzott érzékenységével. Mutattam neki a kisgyermekruhát, szörnyűn tetszett neki. Délben Pighetti. jött, mondván, Mari ismét rosszul lett, és kért, küldenék neki levest. Éti nem zavarodott. Ebédre Dani jött. Délután Józsimat a Városligetbe kocsiztam, és a fasoron ismét gyalog jöttünk vissza. Midőn hazaértünk, már sötétedni kezdett és én most csak kitörtem mondandómmal. Józsim mondá, ha nekem örömet tesz, ő nem bánja — hanem úgy hiszi, jobb, ha nem. Az ember mindig genirozva van — különösen Karátsonyiék, kik úgy is — a tőke náluk lévén — lekötelezetteim lévén, már is figyelemmel akarnának lenni. S aztán, bár nagyon biztos náluk, de mégis, ha majd kifizetésre kerül a dolog, az ember ezer zavarban volna — nem tudná, hogyan bánjék velük, ha akadály találna lenni és ez nagyon igaz! Oly gyermekes valék, hogy pár könny csúszott szemembe, a csinos, fash ajándékot a kútba esni látván — már nagyon örültem reá! De aztán mit! Egy karkötő vagy ékszerrel több vagy kevesebb! Bár Józsim kedvemért megtette volna, többé mégsem akarám, látván, hogy neki nincs ínyére. Eh, mit! Csak úgy jártam, mint inasunk hivatalával — nem kell olyasmit csak kívánnunk is, mi nem megy, aztán nem sajnáljuk, hogy nem ment. Lórit mindenek felett szeretném hívni, de hisz az egyedül van, fivérét kevéssé ismerem — szüleivel hasonlag géné volna. Tehát Andrisékat. De divat! Széchenyi két fiánál599 is mindig Caroline600 és

599 Széchenyi Béla gróf (1837-1918) és Széchenyi Ödön gróf (1839-1922).

600 Zichy Karolina (Caroline) grófnő, Seilern Crescence gróf Zichy Károllyal kötött házasságából született

leánya, gróf Széchenyi István mostohalánya.

149