Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

Marie601 voltak komák. De Guidót, biz Isten, contributióba602 teszem, ugyancsak adhat equivalentet603 könyvtáramért! Ebéd alatt még egyszerre belép Kováts Etelka — ki vele volt, Somogyi Sophie, ki Sántától megszökött. Szép compagnie!604 Józsi mondá, itt is csak ismeretségből él. Éti jól, igen érdekesen néz ki, kár, az elmés, kedélyes leányért! Nem engagírozám, de ő mondá, még meg fog látogatni. Mennyi remény feküdt e fiatal leányban — és mint van ez most mind széttiporva! Valóban kár érte! Ma délben is bevettem, a fejem kevésbé fáj.

Péntek, 24-én. Furcsa! Sokkal könnyebben fekhetem most, mint az előbbi napokban — azt hittem volna, egyre nehezebb leszek. Józsim, minden rábeszélésemre nem hajolt, és tegnap nem ment a Casino-bálba. Kezdetén avval mentette magát, hogy reconvalescens — utóbb mondá: „Hiába! Mi nem illik, nem illő.” „Ó, azért?!” Mind nem segített. Ma reggel midőn a zugmifft-et — mint piruláit nevezi — hozom néki, oly kedves, oly gyermekes volt. „Mily szép maga még most is! Mily jó színben van mindenkorig! Csak szép mutzi, kedves mutzi maga!” — enyelge. „Maga meg egy kis szent!” — mosolygék. Utóbb nyújtózkodott és ásítozott. „Álmos maga? Nini! már ásítozik a kis álmos!” „Maga után ásítozom én!” — mondá ő és fejét két karjába fektette, jól összekuksult szokása szerint, és csintalanul mosolygott szemeivel rám. Utóbb kérde, hogy nem fogadok e dajkát? „Dehogy!” — mondtam és pár szóval nézetimet. „Egészségesebb is!” — mondá ő és boldogság sugárzott szemeiből. „Anyám is maga szoptatott engem, s midőn már gyenge volt, kis kávéval nevelt fel” „Kis kávéval?” — kezde Józsim nevetni. „Hát magát kis kávéval nevelték fel? És mégis mily erős, mily ép, mily szép lett!” Erős, elhiszem: magam magamat csodálom. Délfelé a fürdőbe mentem, a Dorottya utca felében Mátray ért utol, és a sarokig kísért, és én bolond nem is gondoltam a tisztázásra, hogy megkérdeztem volna. Ismét a kocsi jött értem, és a Duna mellett vitt haza, a híd már majdnem egészen be van aggatva. Délután Pighettiék jöttek, Mari maradt, férje közben elment. Uzsonnául hideg borjúpecsenyét falatozott Mari, aztán velünk a magyar színházba, Vieuxtemps hangversenyébe kocsiztak. Mivel — bár a konzervatórium javára — bérletben adatott csak második emeleti páholyok voltak kapha601 Zichy Mária (Marié) (1822-1881), Széchenyi István gróf mostohaleánya, később gróf Wenkheim Antalné.

602 Adakozásba — itt: adjon valamit (latin).

603 Kölcsönös — itt: neki kölcsönzött (latin).

604 Csapat (francia).

150