Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
Eléggé vén bábaként néz ki! Satöbbi, satöbbi. Mely komédiának az lett vége, hogy Józsim ugyan iparkodjék, hogy Lászlóffy követelését valaki venné át. Canaille! Midőn hazajöttünk, Józsim mondá, hogy már fél óra óta fülében, vagy inkább ennek környékén szaggatása van. Nagy jött, őt a bálba hívó — de persze nem ment. Ajánlott Szent János-olajom ellen protestált — csak izzadni akar, tán ki is húzza ez! Kocsisétánk után, a zsinagógába, Kohn sógornéja esketésére mentünk. Hermine is ott volt, örültem, hogy nem voltam egyedül. A gyermekek gyönyörűen énekelnek, s főleg az előimádkozónak páratlan szép hangja van. Nagyon emlékeztettek a francia hegyi dalnokokra. Néha mintha recitativot olasz operából énekelt volna. A menyasszony csinos, a ceremónia kevés, Emst Fannyja586 587 még COT szebb Rózánál. Fanny és Kohnné nagyon szívesen hívtak magukhoz kávéra. Azzal mentem magam, hogy nem vagyok toilette-ben — melyet többé nem csinálhatok. Midőn Hermine-hez mondá Fanny: [,..]588 589 ez maflaságában mondá: „Oh, nain!” Kell-e ennek több? Nem tudom, nem vettem léghúzást észre a zsinagógában — tán mégis itt hűté magát nem Józsim? Ma egy éve, este a táncmester bálba ment... Hétfő, 6-án. Emberek voltak Józsimnál, nem mertem átmenni — végre ő jött halványan, ingó léptekkel. Egész éjjel nem tudott aludni, mint őrült járt fel s alá, Szörnyű fülszúrása volt, mely az izzadásra csak még inkább törött ki. A fotelbe ült a kályhához, itt is reggelizett — szörnyen szenvedett! Egyszer könny is csillogott szemében: „Az embert ekként még meg is könnyezted!” — mondá keserűen. Már reggel küldött Birly után, de nem volt többé honn. Mittisné jött, de nem maradt soká. Józsim ki akart menni, de mindig visszatartóztatám. Azonban míg a kamrából kiadók — ki szökött el? Ő! Nem mondhatom mennyit szenvedtem távolléte e hosszú félórája alatt! Könnyeim csak egyre folytak. Az Istenért! Ha gyulladás jön hozzá! Ó, be csúnya volt az tőle, nem eszmélni reám! Szegény! Hisz fájdalmában azt se tudta, mit cselekszik! Végre visszajött, jéghidegen, de az izzadás csak úgy folyt róla. 12 után Birly jött valahára. Hat piócát és orvosságot rendelt. Szegény Józsim egészen oda volt. Igen, de szegény! Annyi kín olyannak, ki soha volt még beteg! A borbély jött s felraká a piócákat. Józsim hívott, tán nem tesz jót, ha látom — biztosítottam, hogy nem vagyok oly gyenge idegű. Kéznél tartom őt — hogyha csak egyszer moccant volna. Ezután elküldött fésülködni. Tudom, nem 586 Emst Fanny. 587 Emst Róza. 588 Bizonytalan olvasat. 589 Ó, nem! (német). 143
