Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
szereti a hanyag öltözetet — mentem hát, de minden repült kezemből. Délután Mari jött. Nem ettem még semmit. Nem tudtam. Mari mondá, nagyon halvány vagyok — ennék már csak — jót tenne. Nem tudtam. Szegény Józsim éppen az előtt könnyre fakadt. „Éppen most kell betegnek lennem!” „Miért nem éppen most?” „Hisz majd te is, aztán ispotályt képzünk együtt!” „Az Istenért légy nyugodt! Addig már minden jól lesz! Ládd, az ingerültség még inkább árt neked, a vér még inkább a fejbe tódul!” — nyugtatám őt hasonló könnyes szemekkel. Midőn Mari jött, ez is nyugtatta, de könnyei ismét kifakadtak. Mari csakhamar távozott, hívé, geníroz — mondám neki valódi, morális okát, a testi fájdalmak nevelőjét. A kedélyes jó Jakovich, és több barátai Józsimnak siettek hozzá, ki mint még tudott. Rosenberg doktor is jött, és hosszú, ügyetlen arcot csinált minden rutinja mellett, midőn hallotta, hogy Birly jön. Feldinger is ide vetődött. Birlyért meg küldtem — az orvosságot mindig kihányá Józsim. 5-kor ebédeltem vele, és mindjárt utána először és így háromszor. Csak aludni tudjon — még csak parányit engedett a fájdalom. A jó Dani is felsietett. „Ugyancsak meg kell magam nyugtatni!” — mondá. Ma kellett volna csillagjóslat szerint a világnak összeomlani — az én boldogságom világába az első súlyos fájdalom nyomult! Kedden, 14-én. Ma Birly már nem jött többé. A pirulákat ugyan még mindig kis protestatióval590 és elengedési koldulgatással vesszük be, de kis példázásom után, miképp én is naponként — pedig rossz poromat veszem be — csak mégis vesszük. Délelőtt ismét Schenk volt itt; ismét, s pedig most Józsim előtt mondá, hogy hiszi, lányom lesz, mert olyan széles vagyok. Elhiszem! A szoknyákban! Mindketten zavarodtunk, Józsi mondá, bár már vége volna! Schenk biztatta, hogy millió közt alig történik egyszer baj. Ebéd előtt egy ládikát hoztak a percelángyárból. Nem tudtuk mit jelentsen — végre felbontotta Józsi. Csinos kis teaszerviz volt benne két személyre. Tusakodtunk, meg nem foghattuk kitől jön — végre Józsim azon ideára jött, tán Schenk kiidé, mert neki valami szívességet tett, s mert ma a tükrös almáriumot vizsgálá. A boltba küldtünk — valóban Schenk vásárolta. Tegnap Steinbachné volt Lórival itt, a jó Mátray is Józsim betegség alatt kétszer jött, s barátai naponként, főleg a kis Nagy. Ma estére már féltem, hogy majd az olvasás untatni fogja és tán senki jön többé. 7 felé jöttek Andrisék s 10-ig maradtak. Hermine valóban kedélyes, beszélte, hogy a múltkor valaki színházi coiffure-öm591 annyira dics590 Tiltakozással (latin). 591 Frizurámat (francia). 144
