Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
Bevezető (Katona Csaba)
kapcsolat épp a házasság révén hozza felszínre azt a mélyről jövő női szemérmet, ami a most közzé tett naplók lapjain átüt. Etelka korábban is sokszor utalt arra, hogy mennyire erkölcsös és szűzies leány ő, de ez jól érzékelhetően sokszor nem volt más, mint közhelyszerűvé silányult önigazolás. Nem hiányoznak ezek a ma már nehezen értelmezhető gondolatok e kötet lapjairól sem, de ezek jellemező módon a házasságot és — ne legyünk álszemérmesek — ezzel párhuzamosan a testi szerelem megismerését megelőzően születtek. Ezekben a naplóíró bizony meglehetősen erős túlzásokba esik. Egyetlen konkrét példát idézve: „S nem-e iszonyú e sors is? Elogy mi ne maradhatunk így, csak mint szerető testvérek! Valóban, valóban, a világ egyik legrafináltabb esete az, hogy a nőket annyira fölébe emelik, annyival inkább tisztelik a leányoknál. Lelkemre! E nélkül egy tiszta, nemes érzésű, felülemelkedettebb, szellemibb leány sem volna arra bírható, hogy férfiú neje legyen — hisz szorosan véve a dolgot, nincs ennél lealacsonyítóbb, porba rántóbb, nincsen egy tiszta érzésű lény büszkeségét sértőbb valami e földön. S mégis, éppen ez szerez neki tiszteltetést, becsületet — szörnyen barokk, szörnyen nevetséges fellázasztó ellentét! [...] S én leszállók tisztaságom egéből, állattá lealacsonyulok s Józsim neje leszek.” Kétségkívül igaz, hogy Etelkában erős női öntudat munkált, de a fent idézett gondolatok mentén mégis hiba lenne azt gondolni, hogy Etelka azért ellenezte a házasságot, mert a női egyenjogúság sérelmét látta benne és helyet követelt a nap alatt a „szingli” életmódnak. Etelka rettegett attól az ismeretlentől, amit a szerelem fizikai oldala jelentett számára. Félt és vonzódott egyszerre — se ponton feltétlen szólni kell e napló Szekrényessy József és Etelka melletti harmadik főhőséről, Baumgarten Mariról is, a kötet „fekete dámájáról”. Mari unokatestvér, barátnő, rivális egyszerre, afféle negatív tükörképe Etelkának gondolkodásában és tetteiben egyaránt.29 Ha Etelka a „jó lány”, Mari a „rossz lány”. Etelkából szikrázó és sokszor dühödt indulatokat vált ki jószerivel minden cselekedete. Mari ugyanis más. O nem álmodik a szerelemről — ő szerető. Ahogy Etelka fogalmaz: „már kétszer volt maitresse!”30 Bár Etelka igencsak hajlamos idealizálni magát,31 Mari iránti forrongó indulatai hol egé-29 Nehéz például nem rögvest észrevenni az érzelmek hullámzó voltát és ellentmondásosságát az ilyen bejegyzéseknél: .... s mégis gyengédségem iránta oly határtalan, hogy még csak pillanattal sem árulom el, hogy külsejével oly ellenkező cselszövényes, hálátlan, ravasz leikébe oly mély pillantást vetettem.” IV. 1842. március 26. 30 IV. köt. 1842. december 27. 31 „Nem ismer ő még engem eléggé, mily tiszta, mily szent vagyok én.” IV. köt. 1842. május 4. Lássuk be, egy hívő katolikustól nem akármilyen „teljesítmény”, hogy saját magát szentnek nevezi. 12
