Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
Pedig jöttekor kezet nyújték, csak most is kellett! De néztem is ám aztán hamar a lavórhoz! Én bolond teremtés, azonban ismét megsajnálám Marit, s bár tudom, hogy nem kímél semmit, s a tavasszal adott majdnem minden ruhámat már elschaherozá, mégis megsajnáltam, hogy képtelen mint nő fehér ruhában látogatásokat tenni, és nekimentem falnyílásomnak s kivévén anyám szép frappé s kék chiné534 ruháját, melyhez magamnak már sötétkék bársony szpenszert s bandeau-t535 536 537 álmodtam. Kikeresém a hozzátartozó kelmét is, s pár sort írék hozzá, s holnap odaküldöm néki. De ha talán kevésbe veszi, s nem örül néki, akkor, bizony Isten, nem leszek többé nagylelkű iránta! Vasárnap, 15-én. Kellemetesen esett ma ismét az eső; ez valóban már felfoghatlan idő! Mari azt üzente, hogy köszöni, s majd fog iparkodni valamit belőle kikapni. Ebédre a kis Nagy volt itt, délután Rosenberg orvos jött. Hosszacskán maradtak. Csak nagy üggyel-bajjal tudók Józsimat a bálba persuadálni. Kérém: menne csak, már kedvemért is! Hétfő, 16-án. Éjjel felébredvén, vizet ittam, alig visszafeküdvén, hallok kocsi megállani. Nézém, kapunknál volt. 2/4 2 óra volt. Ismét lefeküdtem. Nem jött senki fel, de lent már a kapu felesukatása után zörögni hallék, hívém a friseumél. ' Végre hallok patrouille után kiáltani, s Józsim hangjára ismerék. Lélegzetem állót el. Tán valaki zsebébe nyúlt? Vagy tolvajt látott, rejtve az udvarban? Kimentem a nőcselédekhez, minden jól volt becsukva. Elvárám, míg az inas Józsimat magára hagyá, s nyugtomat visszanyerő, átmenék, kérdezni, mi történt? Még égett a gyertya. Józsim keze jéghideg, s homlokáról csurgóit az izzadság. „Ó, még ez is!” — mondá kedvetlenül. Az átkozott bérkocsis goromba volt vele, s hogy tőle végre meneküljön, patrouille-al fenyegeté. „Lásd!” — mondá. „Semmi kedvem nem volt a bálba menni — miért is küldtél? Most annyit mérgelődtem, mi nem történik, ha nem megyek. S most főleg! Megijedtél! Tudja ég, megárthat néked! A múltkor legalább tovább aludtál, fel nem ébredtél, s most mérgemhez még az is járul, hogy téged ijedtnek, nyugtalannak látlak! Vigasztalám, hogy nem annyira megijedtem, mint megdöbbentem, hogy most már nyugodt vagyok, s hisz csak azért jövék át, hogy az okot aggódásomhoz elveszítsem, s így nyugton tovább alhassam. Ma már korán reggel átjött; mondá, hogy semmi aludt, mert minden 534 Kínai — itt: vélhetően selyem (francia). 535 Hajszalagot (francia). 536 Fodrásznál (francia). 537 Őrjárat, járőr (francia). 126
