Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

békítőleg. „Tréfából? Ha mérgesek vagyunk? Hadd azt! Jól tudom én, hogy Pighetti sohasem gondolkodik afelett, mit mond. S így nem is ve­szem tőle annyira fel, mivel tudom, ő nem is tudja, mi sértőt mondott av­val. Úgy mérgében kikiáltá, s tudom, távol vala azt tréfából mondani.” — mondám megvetéssel. Muki zavarodott, látván, vénasszonyi pletykasága mily komolyat vétetik fel, s hogy ahelyett, hogy az engesztelőt játszotta volna kettőnk, vagy inkább négyünk közt — még szép bakot lőtt. Józsim meg mondá, hogy ugyan Pighettinek. nem ártana kissé meggondolni, mit mond, s megfontolni, hogy ilyesmit nem mindenki vészen közönyösen fel, mert ő már mint garcon532 533 nagyon megtudta választani azon társasá­got, melyet magához gyűjtött most pedig kettősen meg tudja s szokta vá­lasztani. Különben azon adorateur Dani öccse volt. Mari mondá a leány­nak, hogy tegnap sem volt jól; azon idő, melyben mindig máskor tisztulá­sát kapta. Ugyan, úgy-e? Na, gróf Buttlemé! Önnek szenteltetése jó ha­szonnal működik! Majdcsak meglátjuk, hogy az új világpolgár nem leend-e egy gyenge, héthónapos magzatocska? Délután nagyon erősen esett az eső, valóban nem hívém, hogy jönnek. De mégis jöttek. Nagyon szívesen, amúgy szívből — de túlzás nélkül —, magától értetődik, fogadám Marit, s mivel Pighettin. éppen kesztyű volt, megerőltetém ma­gam, s neki kezet nyújték. Mondám, hogy nagyon aimable, hogy ily idő­ben jönnek, mire Mari válaszolá, hogy hisz úgyis erre kellett volna haza­menniük, s így benne semmi érdem! Elég furcsa is vala, biz ám, hogy naponként kétszer erre menvén, csak ma vergődtek fel! Ha mindig honn maradtak volna, hinném: ma dolguk volt, még rendbe jönnek, de így... Muki panaszolá őket, mennének holnap Fábryékhoz. Pighetti. minden­esetre akarja Marit odavinni. Furcsa lesz! Persze azok a ravasz Fábryék nagyon maszkírozni fogják tudni, mennyire vetik meg Pighettit., mily szép ideájuk van Mariról. Mari mondá, hogy fehér foulard53- ruháját, s az egyik blonde főkötőcskéjét veendi. Kérdém, hogy ama két kelméje még most sincs-e kiváltva? Nem! Nyolc pengőforinttal vannak benn, s Mari kénytelen lesz pénzével azokat kiváltani, ha valahára kikapni akarja. S most éppen mint nő, mondá, nagyon szüksége volna reá; a foulard na­gyobb, a mousseline de laine kisebb látogatásokhoz. Valódi rondaság így más vagyonával bánni! Úgy látszik, hogy a két vénnel, különösen Buttlemével, máris nem jól harmonizálnak. Midőn elmentek, savanyú almába kellett harapnom. Pighettin., dohányos lévén, nem volt kesztyű. 532 Legény, nőtlen férfi (francia). 533 Kendő (francia). 125

Next

/
Thumbnails
Contents