Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
felette — ma mint halotti zene hangzott! De annyi temetést is visznek 59Q erre, s jobbára fiatalokat. Péntek, 13-án. Tegnap este szegény Józsim jött még át, de oly gyengéd, oly kímélő vala — saját élvét csonkítja, hogy engem baj ne érjen! Este Lovásznéhoz mentünk, de az új pár nem volt ott, Pighetti fekszik, mint mondák. Nagyon aimable-ok voltak, még Buttlemé is! Tegnapelőtt táncoltak, Mari nem. Na! Na! Szombaton, 14-én. Reggel Marihoz küldöttem, hogylétük után kérdező. Pighetti. már fenn volt, s Mari bécsukván az ajtót, nagyon panaszkodott a leány előtt a két vén banya fölött. Mondá, hogy mindig feluszítják ellenünk, őt is, Pighettit. is, s hogy Lovászné azt mondá néki: „Haragszik, ha Mari hozzám megy.” Ugyan úgy-e? Csak idegenítsék őt tőlem el; hát ha nyomorba esnek, ugyan ki máshoz fognak fordulni, mint hozzánk? De hogyha én Mari volnék, én, Mari, Etelka ellenében: nem volna azon Isten, ki engem feluszítani tudna, s velem feledtetni: mi volt ő nékem! Hja! Csak jellem! Azonban mondá, bár törik, szakad, ma bizonynyal eljön hozzám. Úgy látszik, a jó leány jóformán leckézett neki, mert mondá, hogy mondá neki, hogy ugyan, ne cselekedjék így — s mindketten sírtak. Ebédre Muki jött: mondá, hogy volt Pighettiéknél, . s hogy na ezek mondák, miképp fáj nékik, mi bagatelle-ba ' vesszük, mi lenézően bánunk Pighettivel. Ez hozzátevé, hogy képes eltartani Marit, 400 pengőforintja máris van, s egy 400 pengőforintos hivatal oly bizonyos neki, mint a pikszist kezében tartá. O ki is akará előttem státuszát mutatni, ni azonban hozzám jővén, adorateur-öm ' ült ott, s oly soká, hogy távoztát el nem várhatá. Ugyan, mily kifogás? Hát csak azon egy nap mondaná? Hát nem voltunk egészen együtt azon túl is? Ez valóban a pandant ahhoz, mit Mari ma a leánynak mondott, hogy hisz ő többször akart körülményeiről velem szólani, de valahányszor belékezdett, én mindig másról kezdék beszélni. Ez, bizony Isten, oly szemtelen hazugság, minek párját keresni kell! Én, igaz, csak egyszer kérdém őt, de ő erre nem akart felelni — s így én is egez egyszerrel beeléglém. Józsim nagyon felfogá Muki szavait. „Adorateur? Ezt nyilván csak te mondod így tréfából, mert megvallom, Pighettitől. felette rossz néven venném.” — mondá komolyan. „Nem, ő mondá, de nyilván csak tréfából használá e kifejezést.” — mond Muki 529 530 * 529 A 19. századi főváros mindennapjaihoz hozzátartozott a magánházaknál történő ravatalozás és az onnan a temetőbe vezető halottas menet, amit tehetősebb középosztálybeli egyének külön fúvószenekar kíséretével egészítettek ki. (Sz. A.) 530 Semmibe (francia). 53' Imádóm (francia). 124
