Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

Bevezető (Katona Csaba)

újra és újra felszínre bukkan Etelka naplójában még Pestre költözése előtt. A kiváló nevelést kapott, művelt lány akkor került Budára, majd onnan Pestre, ebbe a zajgó nagyvárosba, ebbe az élénk kulturális miliőbe, amikor legérzékenyebb életkorában volt, amikor világa a kamaszévek során egyébként is kitágult, átalakult. Itt és ekkor tapasztalta meg először a szerelem érzését, de itt és ekkor érte élete leggyötrőbb csapása, a rajongott (holtában bálványozott és idealizált) édesapa elvesztése, amit újabb fájdalmas változás követett: a költözés Sopronba, kettesben, a lányával feszült viszonyt ápoló, szögesen más egyéniségű édesanyával, és ezáltal az elszakadás Pesttől, a társaságtól, a jó barátnőktől, a kultúra színtereitől. Mindezek az élmények, a hozzájuk tapadó számos benyomás oly mértékű érzelmi töltetet adott Etelka Pest-képének, amely egyetlen más település esetében26 * sem mutatható ki naplói alapján.

Soprontól való búcsúja tehát nem volt fájó, Pestre költözése új, régóta vágyott távlatokat nyitott meg előtte, és bár akadt a soproniak között olyan, akitől nehéz szívvel válik el, mégis naplóinak talán legcinikusabb, legkeményebb hangú része az, amikor a soproni búcsúlátogatásokról ír. Hangvétele hideg közönnyel elegy cinizmusba hajlik, amikor megemlíti, hogy ismerőseik között volt olyan, aki „elég okos honn nem lelni”. Hasonlóképp: „Már fent voltunk, mire az inas mondá, igen zavarodva, hogy senki sincs honn. Impertinens! De mégis okosabb, mintsem ha elfogadtak volna.” Végezetül pedig: „A némberek sírtak; én nem.”28

* * *

Etelka azonban nem csupán a nagyvárosi társasági élet részesévé vált házassága révén, hanem — és főképp — leányból boldog házasságban élő asszonnyá lett. Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy korábbi ingadozó, számos vonzó fiatalember között megoszló, általa is bizonytalannak érzett hullámzó érzelmeit kordába szorította férje iránti, immár önmagam előtt is vállalt szerelme. Naplójának korábbi, csipkelődően erotikus hangvétele jelentősen megkopik: a fülledtséggel telített, csupán egy-egy érintésben a testiségig eljutó (igaz, a kor viszonyai között már-már szexuális közeledésnek számító) kvázi-viszonyok helyébe lépő stabil és kiegyensúlyozott

26 Bár Zombor, gyermekkora helyszíne is közel állhatott szívéhez: „Igaz! Ma éjjel zombori házi kertecskénkről, a virágban dúsról álmodtam, s furcsa! Marink éppen arról.” 111. köt. 1841. május 12.

22 Az Etelkát Pesten körülvevő rokonokról lásd e kötetben Szekrényessy Attila írását.

28IV. köt. 1842. március 19.

11