Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
okos volt, hogy nem vettem neki. Mittisné is 12 desszert tányért, s hat kis asztalkendőt küldött néki ma. Elég Mittiséktől, de esküszöm, ha Józsimat szólítja tanúnak, az nagylelkűbb lett volna. Végre még egy francaise-t akart Vízkelety Éti táncolni, s felszólíta, járnám legalább le. Mondám néki, hogy nem, mert genirozna. Kért hát, hogy játszanék még — de se Mari, se Muzslay Éti nem akart többé táncolni, s így magából szűnt meg. Mi könnyű volna keringőket betanítanom, s ilyenkor játszanom, tudom, Lovászné mindjárt aimable-nak kanonizálna — de precios. Végre a szívességet még kötelességnek vennék. Hozassanak zenészt, ha táncolni akarnak. Vízkelety Éti ugyan nevetségesen viselte ma magát Zuber iránti szerelmével. Ahelyett, hogy büszkén rejtené azt, ha nem viszonoztatik, még annyira mutatja. Valahányszor Zuber Muzslay Éti mellett állott, vagy ült, minden lehető módon iparkodott őt eltávolítani. Szegény leány! Lovászné egészen dühös a kedves Muzslay Étire! Tudja ég, mi hibákat disputái fel néki — persze mindegy, mert elég szerencsés — vagy szerencsétlen — Zuber imádásának tárgya lenni! Később kis játékokat játszottunk. Kíváncsi voltam már Gyikára, ezen — Mari leírása szerint — oly elmés, oly igen finom emberre. Egészen közönséges, aljas rác, méltó bátyja öccsének, kit tavaly szerencsés valék Zalaegerszegen megismerni. Hisz mindjárt tudtam! Hogyan goutirozhatná511 különben Pighettit.! Az egésznek vége hasonag nagyon furcsa vala. Buttlemé Mittisnét szólítá fel, vinné az új házasokat haza. Mittisné se hallotta még soha, hogy esküvés után a nő más, mint egyedül férje által kísértessék. De tudom, hogy vágás volt ez reám. Mutatni akarák, hogy mennyire védik, oltalmazzák, anyázzák512 Marit — holott velem senki sem tévé. Ha már a sors édesanyámtól megfosztott — megköszönném én az ilyen anyákat s anyáskodást! Már menőben valánk, még Marit felkeresém. Lelkemre! Józsimnak igaza van! Ha már nem is anya, de neje bizonnyal már a mai esküvés előtt volt Mari Pighettinek! Levetkőződött! S pedig nem holmi quelleriával, hanem [...]513 nagy kendővel fedvén be magát. Csak néztem. Nem akará ruháját összegyűrni, mondá. Persze, mert még nem ült vele kocsiban! Csak néztem. Menyasszony, s ennyire elhanyagolni magát jegyese előtt a menyegző estjén? Boldog, ki hiszi, hogy tiszta volt e viszony. Csak kíváncsi vagyok a végre. Jó regény lesz az egész, legalább sokan emberismeretet szerezhetnek maguknak általa. Dani ebédelt ma itt, látá már az új párt, mint mondá. Délután a Városligetbe kocsiztunk, bár ismét tisztulni, lá-511 Kóstolgathatná (francia). 512 Ti. pótanyaként gondoskodnak róla. 513 Bizonytalan olvasat. 118
