Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
hasonlag francia munkájú, egészen kis nyakékekkel kíván szíveskedhetni. Mari — mint a leány mondá — nagyon örült. Persze! Józsim nyolc pengőforintért kapta. Ebédre Dani jött, szóltunk afelett, mik lesznek az ítéletek, mert hogy ebéd alatt kritika alá esik, bizonyos. Buttlemé: „Ó, de csak fekete zsinór rajta! Pfúj!” Már bizony kis lánc lehetne rajta! (És még nem fontolná, hogy a sárga lánc nem is illene a bágyadt fényű ékhez.) Lovászné is be fogja dugni orrát, s bár nem látja azt, meg is dicsérni, Pighetti pedig a szokottnál még hosszabb képet csinálni. Délután kikocsiztunk a Városligetbe, s visszajövet a beteg Hermine-hez mentünk fel, már jobban van. A kedves Kuthy is ott volt, ugyan sajnálja, hogy bolond gyásza végett a farsang első négy hetében nem táncolhat! Az urak átmentek. Jó soká maradtunk, tán két óránál is tovább, végre indultunk, Andris nyilván egy pár rossz tréfát és éles viccet csinált megint,498 mert Józsim panaszkodott kiállhatlan modora ellen, ide alkalmazván a kis Nagy igen jellemző észrevételeit. Hogy Hermine e virágzó külsővel annyira szenvedhet görcsökben, meg nem foghatom. Hogy sajnos Andris becsületesen szeszélyes, s őt szerfelett tyrannisálja,499 ugyan észrevehető vala mai beszédeiből. De mégis nagy ördög a kis teremtés. Elbeszélém, hogy mindeddig zavart farsangjaim valának, s a kis gonosz két ízben mondá: „No, hát majd ez idén fogsz táncolni, ez idén nem jön semmi közbe, ugye?” Hogy nem vette volna még észre teljes lehetetlen, csak kényszeríteni akart a kis gonosz, hogy bevalljam mit mégse tevék. Azalatt, hogy kinn valánk, Karátsonyiné volt itt több mint aimable. Csütörtök, 5-én. Délután már korán jött Steinbach Lórim, ő se foghatja meg, miként tudta Mari egy Pighettiért egy Műnkéit feláldozni, hogyan tudta maga magának e sírt ásni! Józsim nemsokára is jött. A ma hozzánk küldött igen csinos, igen fash, igen élegante, valódi jó tónú Honderűben olvasgatánk, sokat csevegtünk, s végre 8-kor Lórit hazakísértük. Szép hideg nap volt. Visszajövet bementünk Emichhez,500 s galant Józsim a Honderű re fizetett elő, magyarul beszélvén pedig együtt minden nehézség nélkül kaptuk meg: mi pedig tiltva van. Nézegetvén a könyvecskét, mire a német, de sok iparral magyarul tanuló legény [,..]501 Persze! Hisz magyarul beszéltem! Nálunk pedig a közönségesen magyarul beszélők 498 Szekrényessy Endre (Andris) humoráról Etelkán kívül több korabeli szemtanú is említést tett, mint pl. Degré Alajos visszaemlékezéseiben. Humorának erejét alátámasztja az a tény is, hogy Etelka e nagyhatalmú sógora adta ki az első pesti vicckönyvet, 1833-1834-ben Democritusi cseppek címen. SZEKRÉNYESSY A.: A székelyhídi és kémen, i. m. 499 Zsarnokoskodik felette (görög). 500 Emich Gusztáv (1814-1869), könyvkiadó (ő adta ki pl. Petőfi Sándor verseit). 501 Bizonytalan olvasat. 114
