Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

Bevezető (Katona Csaba)

ma volt a legelső mesterek által műveltetni, a legfényesebb nevelést kapni; holott én magamra vagyok hagyva. Szunnyad bennem elég tehetség, elég talentum; de nem volt, ki azt kifejtené. Magam erejéből lettem az, mi vagyok; tanulám azt, mit tudok. 84 lecke vala mind, mi zongorára tanított, 84 lecke! így van ez mindenben! Tudományos műveltségemre jó atyám figyelt, igaz; de, hogy folytathatnám ezt most, midőn anyám fukarsága arra kénytet, mindent magamnak varrni? Hol senki még csak egy harisnyát sem foltoz nekem? Miképp maradna nékem elég időm mélyebb stúdiumra, holott a játékszínt mellőzve, estéimet szentelem annak, hogy felületes művelést eszközöljek magamon legalább, hogy csak abban ne maradjak hátra, mire a világ néz! S Ágnes ezalatt, míg én megerőltetéssel óráiglani tanulás és iparral, minden segéd, minden útmutatás nélkül egy probléma megfejtésén törődöm, addig ő úszva a mesterek, tanítók körében, mennyire haladhat engem felül!” 2

Tehát nem csupán a térbeli távolság volt az (meglátása szerint), ami Etelkát elválasztotta (akkori) szerelmétől, hanem az is, hogy nem lehetett részese annak a műveltségnek, képzettségnek, amit Pest nyújthatott. így Pest immáron az önmegvalósítás helyszíneként, sőt mondhatni egyetlen lehetséges terepeként jelent meg Etelka gondolataiban. Az a tér és egyúttal szellemi közeg, ahol kibontakozhat(na) mindaz a tehetség, ami benne rejlik, ahol egyénisége szabadon kiteljesedhet(ne), és — ennek révén — közelebb keriilhet(ne) a hőn áhított boldogsághoz is. E ponton érdemes ismét felidézni Gyáni Gábor gondolatait: „A belső bizonytalanság, amit egyúttal „túlzott önbizalmából” is fakad [...], rávilágít Etelka naplójának [...] a fő hozadékára. Arra derül ugyanis fény általa, hogy miként fest a születőben lévő női individualitás, milyen helyzetekben miként nyilvánul meg az individualizációval szükségképp együtt járó megannyi lelki és társadalmi22 23 feszültség. [...] Az individuum kibontakozásának és érvényesülésének fő színtere a fokozott szociabilitás, társas együttlét24"25

A társas együttlét tehát az a szellemi közeg, ami Etelka számára az önmegvalósítás kitörési pontját jelenti: ez pedig határozottan kötődik egy fizikailag/földrajzilag is pontosan behatárolható helyszínhez, Pesthez. Innen fakad az az erősesen pozitív töltetű elfogultság, ami nyomokban

PODMANICZKY: Tagebuchfragmente 1824-1886. Erster band, 1824-1844. Németre ford.: Kutas EmilnÉ PODMANICZKY MÁRIA. Bp., é. n. 328.

22 III. köt. 1841. január 17.

23 Kiemelés tőlem — K. Cs.

24 Kiemelés tőlem — K. Cs.

25 Gyáni G.: Női identitás, i. m. 35.

10