Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

Bevezető (Katona Csaba)

gondoltam — de hisz itt levelet sem küldhet az ember postára anélkül, hogy az egész város tudná!”16

Pest rangja, a pesti társasélet tisztelete a Sopronban írt naplók más, elejtett megjegyzéseiben is megmutatkozik. Önmagában jelzésértékű a „pesti modor” fogalom használata; minősítő voltát jelzi, hogy nem pesti illetőségűekkel kapcsolatosan írta le a következőket: „Inkey és Csúzy Zalából kellemes visszaemlékezést okozának. Pesti modorban táncolnak, rendkívül jól.”17 18 A fogalom többször is felbukkan a naplóban, így használatát tudatosnak lehet tekinteni: „Pique-nique-en voltunk; 3/4-ig maradtunk. [...] Az első cotillont Skolimowszkyval, a mazurt ugyanevvel, a második cotillont kapitány báró Falkenhausennal. Gusztáv nem volt — beteg. Hódossy volt, pesti modora szerint mindig előttem megállt.” Nem konkrétan említi ugyan a pesti modort, de az alábbi megjegyzés is igen árulkodó: „Szekrényessy gyengéd, finom ember, de mégsem oly magas fokon még, mint édesatyám! Ma, midőn Inkeyék távoztak, fájdalmas észrevételeket tőn ezek durvasága felett; s mily különbség van mégis e falusi s a pesti urak között. Ez tetszett nékem.”19

Balatonfüredi időzésük során (azaz megismerkedésük nyarán) egy ízben Szekrényessy azt találta mondani, hogy Etelka egyenesen dísze lenne a pesti társaséletnek — kaphatott-e ennél szívhez szólóbb bókot a leány udvarlójától? Naplójában — mint már utaltam rá — számos helyen olvasható utalás arra, hogy Sopronban egy-egy társas összejövetelen ő aratta a legnagyobb sikert. De ez Sopron. Hogy Pestet mennyire másnak, mennyivel különbnek, nagyságrendekkel értékesebbnek tekintette, azt kiválóan példázza, hogy a fizikai távolságon túl miért is érezte esélytelennek magát — legalábbis melankolikusabb pillanataiban20 21 — rajongásának korábbi tárgya, Augusz Antal szerelmének elnyeréséért Rosty Ágnessel (a későbbi báró Eötvös Józsefnével) szemben: „S ha magamat Ágnessel öszszevetem? Valóban, mennyire vesztek a hasonlításnál! Ágnes négy évvel fiatalabb, oly bájoló szép — s én? Emellett mindig Pesten lakván alkal16 II. köt. 1840. május 10.

111. köt. 1839. január 25.

181. köt. 1839. február 2.

19III. köt. 1841. július 23.

20 Amikor ugyanis önbizalma teljében volt, nem okozott neki gondot, hogy versenyre keljen Rosty Ágnessel: „Na várj!” — gondolám magamban; tán csak nem Nesszi az egyetlen, kinek hatalmában e varázspillanat van? Ha szemem nem is oly szép, minő az övé — de a pillanat, de a kifejezés meglegyen.” S valóban, úgy látszik, eltaláltam. Oly tüzes pillanat követé az enyémet s egy oly gyöngéd kézszorítás. Emellett látám, miként tódult a vér arcaiba — ah! Hát eltaláltam! Na, ez már jó!” III. köt. 1841. augusztus 21.

21 Rosty Ágnes valóban feltűnően vonzó lehetett, amit pl. az alábbi megjegyzés is tanúsít: „Rosty Ágnesre egy előkelő lovassági százados azon igen találó megjegyzést tette (németül), hogy „bájoló tekintetéből egy mennyország néz ki.” Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824-1886. I. köt., 1824-1844. /FRIGYES

9