Hegedüs Zoltán - Szabó Zoltán: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái IV. 1638-1650 (Győr, 2007)
Bevezető
A 17. századi vármegyei közigazgatás általános jellemzői az 1638- 1650 közötti Győr vármegyére is változatlanul elmondhatóak, a korszak sajátosságait pedig dr. Gecsényi Lajos a vármegye közigazgatásáról és tisztikaráról írt tanulmányában már ismertette2. A tárgyalt időszakot érintő fontos megállapításai, valamint az azóta eltelt idő miatt néhány részletre mégis kitérünk a vármegye bemutatása kapcsán. Győr vármegye élén a mindenkori győri püspök, mint a király által kinevezett főispán állt, a tárgyalt időszakban Draskovics György (1636-tól). A főispán javaslatára és jelölése alapján választotta meg a vármegye az alispánt a vármegye általános közgyűlésén. A főispán gyakori távolléte miatt azonban sokszor problémát jelentett az új alispán és vele a többi tisztviselő megválasztása is. Egy ízben a vármegye ezért kéri a főispánt, hogy a váci püspökkel helyettesítse magát, hogy a távollétében is tudjanak tisztviselőket választani3. Ennek hiányában pedig csak levélben illetve küldöttek útján tudott a vármegye a főispánnal értekezni. Az alispáni hivatalt 1637-1643 között Szapáry András, 1643-1645 között Jagasics Péter, 1645 júniusa és 1646 januárja között ideiglenes jelleggel Szombath András, majd 1646-1648 között Szeghy János, végül 1648-tól Benkovics Péter töltötte be. Az alispáni hivatal betöltésének nem éppen zökkenőmentes folyamatát jelzi, hogy Jagasics Péter távozása után akkora problémát jelentett a hivatal viselését elvállalni hajlandó személy megtalálása, hogy Szombath András szolgabíró hónapokon keresztül volt kénytelen helyettesként ellátni ezt a funkciót4. De találunk utalást arra is, hogy Benkovics Péter leköszönése után, 1650 márciusa és júniusa között csak ideiglenes jelleggel látták el a tisztséget5. A vármegye többi tisztviselőjét, a szolgabírókat, táblabírókat, a törvényszéki ülnököket és az esküdteket rendszerint már az alispánnal együtt választották meg vagy erősítették meg hivatalukban, akik hivataluk átvételekor esküt tettek. Az együttes hivatalviselést erősítette az is, hogy az alispán leköszönésekor a teljes vármegyei tisztikar is leköszönt hivataláról, ha a vármegye nem tartotta vissza vagy nem erősítette meg őket. Ettől leginkább csak haláleset vagy az érintettnek hivataláról való indokolt leköszönése esetén tértek el. 2 3 4 5 Gecsényi Lajos: Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században in: Levéltári Szemle 1988/3. 14-34. p. 203. regeszta 424. regeszta 596. regeszta 4
