Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

volna szívemről le. Rendkívül vidor vagyok. Igaz! Tegnap Lórimtól levelet kaptam.

Kedd, 20-án. Reggel Bezerédjék átutaztak, kimenték magukat, hogy nem jövének át, de nagyon siettek. Jobb is! Anyám úgyis még feküdt. Anyámnak parthiája volt. Én már reggel kezdtem Riefkohl költeményeit leírni; mert mégis akarom őket bírni. Az ő írása legkevesebb itt. Csak repült kezem, s azon ürügy alatt, hogy Lórinak írok, el is készültem. Délután Dorsner és Chernél jöttek, s az estén át itt maradtak. Rendkívül vidor, sőt pajkos valék. Mari mondá, Dorsner mondá neki tegnap” Nem is tudám, hogy Etelka kisasszonynak Riefkohltól valami írásbelije is van.” Hogy tehát minden gyanúból kivetkőzzem, nyíltan fogom neki a költeményeket adni, hogy meggyőződjék felőle. Igen, a költeményeket; ő csak a gúnyosat kéré, de én a szentimentálist is hozzáadom. Fáj kissé megválnom ettől, mert először — s nyilván utolszor is — énekeltetém meg, de mégis megteszem. Ez bosszúm. Semmi sem fog neki inkább fájni, tudom. Ezt nem kéré, mivel tudá, jó kézben van, s én azt soha nem mutatnám — de én adom, hogy emlékében feltűnjön: mit mondott nekem valaha, s miként vala képes ily szavak után, ily alávalóan velem bánni. Visszaadom, hogy lássa: nem reménylhet semmit, mivel még azt sem tartom vissza, hogy hiúságában a legérzékenyebben legyen megsértve, mivel szeretetének e hő megnyilatkozását, mivel a csodabájú költeményt, mellyel belsőmben megrázni, szívemet megnyerni reményié, oly kevésbé becsülöm, hogy még megtartani sem akarom. Ő gyűlölni fog, tudom, éppen, mivel annyira szeretett, mert jobban meg nem sérthetem őt, de semmi az! Én jobban nem bosszulhatom magam meg! Azonban ma Chernél jelenléte miatt nem adhatám Dorsnemek. Hozzá nem a világért mellékelnék pár sort — de itt-ott egy jó célzatú helyet aláhúztam. Majd észre fogja venni.

Szerda, 21-én. Tamé s tante Nánival a Neuhofba325 mentünk ki, nemsokára Dorsner is ott termett. Midőn már indulni akartunk, jöttek Gludováczék, s mi ezekkel beszélgetőnk: Chernek Azokat a durva Weigelsberggel ott hagytuk, ez velünk jött. Hazamenet mondám Dorsnemek, hogy neki adandóm ma, vagy ha nem jön, holnap odaküldöm. Auerspergékhez akart menni, de — hozzánk jött. Anyám Chemellel calabrazott, mi csevegtünk. A kötegecskét s a pecsétnyomót, je me porté bien,326 sipkájába fektetém. Midőn távozott, kesztyűit veté reá; az írást

325 A Neuhof/Újudvar nevű major (későbbi nevén Erzsébet-kertet) 1740 körül jött létre. A város 1763-ban vásárolta meg tulajdonosától, Preysing tábornoktól.

326 Jól vagyok, (francia).

90