Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
erősen tartá, s a nyomót leejté. Míg ezt felemelé, az írás ágy alá hullott. Szörnyűn nevettem. Anyámnak mondtuk, Chemel végett. Mari kiosont, az írást a várónak kiddé. Péntek, 23-án, Délután mi s Buday Lóri Horváthnéval az erdei malomba327 kocsiztunk; én bakon ültem. Alig valánk kinn, már Murray Aglae s Marival jött. Mi, öt leányok most hát útnak indultunk; jobbról a meredek hegyen felmásztunk. Én mutatám az utat, gyakran hátra kellé maradnom, hogy a két Marit felsegítsem. Midőn már meglehetős magason valánk, Mari nem akart tovább menni, hanem jobbról lefelé kezdett csúszogni. Mi még egy ideig felfelé haladtunk, míg egy igen jó ösvényen a szőlők közt lefutottunk. Midőn a völgybe érénk, Marit még a fél hegyen láttuk. Lóri s én felfutottunk s őt lehoztuk. Ez alatt már Murrayné Ottílivával is jött. Jemelka már itt volt, ő a túlsó hegyről minden mozgásunkat látá. Ekkor jött Chemel is. Uzsonna után Frau Gvatterin leih mir die Scher és Hühner Geier-t játszottunk, mely utóbbinál Lóri bukfencet is vetett. Mivel pedig éppen fáradtak nem valánk, gyalog mentünk mi, leányok urainkkal haza. Chemel egyszer, a Missit óvni akarván nagy kutya ellen, futtában hosszanta elesett kövér hasára. Alig valánk honn, Ocskay Mari jött; de chevalier328 csak nem láttatá magát. Szerda, 24-én. Anyám játszott. Már délután Riefkohl és Salm gróf jöttek. Első jövő héten megy Győrbe, utóbbi holnap Keresztúrra.329 Riefkohl mondá Marinak, előbb nem távozhat, mintsem a költeményt kapja. Már Dorsnemek adám, mondá Mari. Riefkohl zavara leírhatatlan s a legmulattatóbb vala. Nem mert szemembe nézni. S én oly vidor, oly könnyüded, mintha semmi sem történt volna. Ez kínzá őt. O is akart vidomak látszani, de szörnyű fesz ömlött ezen el — nem akara bolond szerepet játszani, s éppen ezáltal azzá lett. Ez igen mulattatott, s én még vidorabb levék. Tán óránál tovább maradtak. Alig távoztak, jött Travers gróf s 8-ig maradt. Valóban udvarlóm. Délután a Bécsből visszatért Bezerédjék igen hazasiettek Flóri végett, s köszöntettek s kimentették magukat, hogy át nem jövének. Én ezen üzenethez azt is toldám, hogy kéretnek: tartanák szavunkat s látogassuk őket meg. Anyám valahára megteszi. Travers holnap ott ebédel, bejelentjük magunkat általa. A kis Mari szorgalmasan dolgozik már ama lila színű vászonruhán, melyet húsvét vasárnap adék neki. Szinte bánom, hogy nem tartottam meg! Annyi 327 Az erdei malom Bánfalván túl, a brennbergi út mellett állt. Kedvelt kirándulóhely volt. 328 Lovag (francia) — itt: Mari lovagja, azaz széptevője. 329 Keresztúr (Németkeresztúr, Sopronkeresztúr), község Sopron vármegyében, ma: Kreutz, Ausztria. 91
