Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
adjam, s ő aztán Riefkohlnak nyújtja. Ez utóbbit hívé jobbnak. Mondá, soha említsem a képet, mivel ez mindig piquírozást sejtetne Riefkohllal; úgy legyek mindig, mint eddig valék. Igaz, nehezemre esik, vele finomnak lenni — minduntalan nyelvemen van egy szatíra, egy csípősség —, de mégis visszatartom magam, csak, hogy ne sejtsen semmit. Rousseau322 soká ült Mari mellett; igen dicséré növésem, igen örült azon, hogy az urak annyira faitíroztak s mondá, hogy engem nagyon szeret. Szívből örvendek ezen. Nyilván megtudta jegyesétől, hogy én valék az első, ki neki szerencsét, meggyőződésem szerint, kívánók. Az urak nagyon megforgattak. Ezek közt mint újság feltűnt Lukenics; minduntalan jött ezen szavakkal: „Ismét fárasztom.” De örültem ennek, mert ő egyike legjobb táncosainknak. Chernél nem táncolt ma. Cotillon alatt mi a kis teremben kerengőt táncoltunk. Lóri kezdetén senki által kéretett fel, én azután Lanckoronskynak — ki majdnem minden második tourt velem lejté — s Traversnek mondám; mire néhány tourra felkéretett. Lukenics csupán csak velem táncolt. Dorsner mondá, nyugodt legyek egészen a kép végett; tudja, hogy Riefkohl pipáért adá Heinónak, de egyszer, minden feltűnés nélkül megszerzendi. Ha pedig Lanski találná kapni, tüstént elveszi tőle. Kérde, ismerem-e Lukenicset? Dicséré. Nyugóra alatt Marival fel s alá sétálva, Lukenics hozzám csatlakozott ezen szókkal: „Hát Ön németül is beszél?” Ez igen egyszerűen, minden keresettség nélkül vala mondva, s mégis mennyit mondott vele! Gyönyörű, tiszta dialektusa van; emellett igen ékesen beszél magyarul, s így már ebben is nagy kivételt tesz többi uraink között. Monda, hogy igen dicsérve olvasá nevem a Pesti Hírlapban323 a Mátyás-emlék dolgában.324 Egyszer mondá is: „Hisz Ön írónő?” A legnagyobb dicséreteket és hízelgéseket valóban lakóniailag adja elő; minden détour, minden habozás nélkül, s ezáltal ez elmés ember igen mulattató. A nagy terembe utánunk sietett, s maradt mellettem, míg sajnálkozására távoztunk, 1/4 1-kor jövénk haza. E bál igen kedvezően hatott kedélyemre. Az urak roppant sokat táncoltak velem, így vérem frissebb mozgásba jővén, meghígult, megkönnyebbült. Emellett három órai tánc nem fáraszta ki, s így kifejezhetlen érzése a vidorságnak, a jól érzésnek vön rajtam erőt. Oly jól, oly könnyen érzem magam, mintha kő esett 322 Rousseau d’Happancourt de Monseth Lipót, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje, később Saar (Szár) Mária félje. 323 Kossuth Lajos által szerkesztett lap. 324 Az adakozók névsorát mind a Pesti Hírlap, mind a jelenkor lehozta: Etelka összesen 28 forint 20 krajcárt gyűjtött, ő maga 3 forinttal járult hozzá az adakozáshoz 89
