Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
jégszívűt én olvasztám; s a legfényesebb eszű, egész ezredében — nékem hódolt! Csakhogy csúnyán nővé ki magát! Péntek, 23-án. Délfelé anyámmal a minden templombéli szent síroknál s a sírkertben valék. Ugyan Pejachevichné310 sírköve311 valódi scandalum.312 Este oncle Misch, tante Claire, tante Sophie játszottak itt. Dorsner nálunk volt. 24-én. Délután anyámmal Horváthnénál, ki nem vala honn, Adamovitsnénál, feltámadásra a dominikánusoknál valék. Francia evangéliumot olvasok most naponként, ugyan nincs semmi fenségesebb, semmi szebb, mint Isten igéje. De így előadva. A német evangélium rettentő stílusa miatt inkább elijeszt, mint vonz. Ma is a menet alatt a passiót olvasván, nem tarthatám vissza könnyűimet — s azok csak folytak lassún, de égetőn! Szívem sebére is folytak azok! Templomból ki Chemel kísért, egész Murrayékig. A leányok nem valának honn. Mari tante Homiggal az apácák fűtött karzatán volt, először ki Friselje után. Hazaérve, jöttek, anyám, tante Hornig és Chemellel valachozott. Mari s én mellettük dolgoztunk. Ezután Aglae és Ottilia Murray s Buday Lóri jövének. Vasárnap, 11-én. Délelőtt misében. Délután Taméhoz valánk kérve gouterhez. Mari este is ott maradt. Mi hangversenybe mentünk. Dorsner ismét mellém ült. Semmi különös ez a philaeolodicon. Midőn vége volt, felmentünk, mindent megmutatott, s még pár darabot játszott. A kedves hercegnék igen féltek, hogy reájuk ered Mari friselje. Valóban nevettető. Dorsner még kapunkig kísért. Hétfő, 12-én. Horváthnénál ebédeltünk. Ölbeyné és Chemel közt ültem. Ezt igen maltraitírozám;313 de kiállhatlan is elbízottságában! Többnyire a mellette ülő háziúrral csevegtem, s az átellenemben ülő Vízkeletyvel314 tréfálgattam. Ez mondá, miképp hallá, azért nem megyek színházba, mivel görögül tanulok. Mondá, miképp bánja, hogy nem volt alkalma engem táncolni látni, mert hallá, hogy a legszebb táncosné vagyok, sőt polkában utolérhetlen. Számtalan ilyen galantriát mondott, szóval, udvarlóm volt. Nevettek mindnyájan, hogy a különben komor, szótalan öregurat én annyira felvidítni, oly beszédessé tenni tudám. De úgy 310 Erdődy Eleonóra grófnő, gróf Pejachevich Károlyné (+ 1840), aki jótékony természetéről volt ismert. A grófné 1840. május 3-án bekövetkezett haláláról Etelka is megemlékezett naplójában. 311 Az 1840-ben elhunyt grófnét nem a családi sírboltba, hanem — saját külön kérésére — a temetőben földelték el. 312 Botrány (latin). 313 Rosszul bántam vele (francia) — itt: udvariatlan, rideg voltam vele. 314 Vízkelety János táblabíró. 86
