Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

sok violát szedtünk. Mindenikünknek — pedig mind a három leány volt — 3-4 bokrétánk volt. Ezen kívül más virágokat is leltünk. Szembeötlő vala ma Mari kacérsága. Ő még alig tarthatja magát, annyira kifáradt a sok izzadástól — mégis már befüzé s felöltözé magát, csakhogy, ha mint sejté, Dorsner jönni találna, ő toilette-ben lehessen. S valóban jött is. Anyám játszott, így nálunk maradt, de utóbb anyám mégis kényszeríté őt felváltani.

8-án. Gyónni voltam anyámmal. Úgy tetszik a famosus klavírjátszó benedictinusnak gyóntunk az apácáknál. Annyi bizonyos, hogy Albach306 307 után még ily jó gyóntatóatyám nem volt. Oly felvilágosodott, oly okos s rövid — min valóban csodálkoztam. Három Miatyánkot s Ave-t adott csak. Emellett csak hibáknak nevezte a gyónottakat, s mondá, kérném Istent, hogy le vetkezzem ezeket, s így egyre jobbuljak, nemesbüljek. Ez valóban történt is. Már rég nem végzém ezen ájtatosságot annyi mély, benső érzéssel, mint ma. Atyám javáért való esdeklésem vala a legbuzgóbb, magamnak csak azt kérém ki, hogy mindinkább kitisztulhassak a földi salakból, s mindig inkább nemesbüljön a lelkem. Hogy Augusz férjem legyen, nem kérém; rövidlátó az emberi elme! Isten mindent javunkra tesz — ha az ő akaratja, hogy Tóni enyém legyen, megtörténik. Ha nem, minden esdeklésem hiába! S ki tudja, boldogítanám-e még Auguszt? Én egészen Isten akaratában bízom. Én ugyan boldogságot másképp elérhetőnek, mint Augusszal, nem képzelhetek — de ki tudja, hogy ő is hiszi-e ezt rólam? Délután anyám tante Homignénál játszott. Mari Dorsnernek erszényt köt. Hast du es gesehen, hast du es nicht gesehen — csak úgy, minden ok nélkül. Ha már akart valami munkát neki adni, bár fogadott volna vele úgy, hogy tudá, veszteni fog, de így, mintha égből hullott volna — csak mivel a múltkor mondá, csak egy ékes erszénye van —, lekötelezni akarja őt magának, semmi egyéb. Szegény Tádé! L’absent a toujours tort!308 Délután Dorsner és Chemel valának itt. Első nékem főhercegünk kissé hízelgett, de emellett jól talált arcképét — melyet ajándékozott — hozá. Éppen ma egy éve, hogy Riefkohl nékem Kesztyű című költeményét felölvasá, átadá.309 Mily bensőleg vala ő ekkor felindulva! Mint remegett, mint reszketett hangja — csak minden múlandó! De még így is büszkeségem, hogy vala imádóm. A

306 Albach Szaniszló (1795-1853), kismartoni ferences hitszónok.

307 Láttad-e, vagy nem láttad (német).

308 A hiányzónak soha nincs igaza (francia).

309 Riefkohl csipkelődő verset írt arról a jelenetről, amikor Liszt átadta fél pár kesztyűjét Etelkának.

85