Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

Salm, Travers, Fischer és Dorsner állának körül. Az ezredes is igen aimable vala.

5-én, hétfő. Mari ma már felkelt. Köpenyben maradt. Anyám sétálni volt, s Dorsnert parthiára kéreté. Mi azt üzentük, jönne korábban. Jött is 5-kor már. Soká beszélgettünk, míg valahára erőt vettem magamon, s fülig pirulás alatt megmondtam neki a képem történetét, miként van. Oly zavart valék, oly szégyenült s oly ingerült, hogy könnyűmet alig tarthatám vissza. Azonban Dorsner nem vala kevésbé zavart; confidenceom annyira meglepé őt, kényes helyzetem megismertetése annyira elfogulttá tévé őt, hogy alig válaszolni tuda. Szerencsénkre Ocskay301 302 lépett most be, ezt követé Lunkányi, ezt anyám s végre Murray jött. Ocskay bejelentő magát nagy örömünkre, mert így Dorsner dispendáltaték303 s nálunk maradt. Most már mindketten kissé kihűltünk s csillapult érzéssel mindenről szólottunk. Ezalatt ő Marit kérdé, érdekel-e engem Riefkohl? Most tehát mondá, miképp nem tudja eléggé csodálni, hogy Wemhardt ama képét adá neki, de persze, úgymond, ő igenis jó ember, nem ismeré Riefkohlt és a viszonyt, s így szívességet akarván neki tenni, odaadá. Azonban állítá, hogy Riefkohl szíve nem rossz, hogy ő rendkívül hiú, s így nem hiszi, hogy ama levélnél mondá, hogy tőlem kapá, csak mosolygott, s egy ily mosoly igenlőnek látszik. Azonban, hisz ekkor Welsberg kimentett engem. Mondá, hogy jól tudja, miként társai egyszer felhúzták velem, s Péchy neki ekkor mondá, hogy csak el ne bízza magát, mert még az ősszel egyszer mondám neki, hogy mint felette kellemes társalkodót kedvelem, de semmiféle viszonyban állok vele. Hogy ez őt szörnyen piquírozá, mivel oly igen hiú — bizonyos. „A képről is hallott már harangozni.” — mondá Dorsner. Azonban megnyugtata, mert úgymond Wemhardtól elég kép roulíroz,304 s ez nem fog feltűnni. Emellett mondá, bizonyos lehetek, azok között, kik engem ismernek, senki nem fogja hinni, hogy én adám neki a képet. Ha pedig Lanckoronsky találná valóban megkapni, bizonnyal elveszi tőle. Emellett mondá: „Bizonyossá tehetem Önt, hogy az emberek semmiképp sem tudják meghatározni, miként áll Ön Riefkohllal? Ön a világ előtt soha nem tett többet vele, mint másokkal, s így semmi különböztetést nem látván, sejthetnek, de nem határozhatnak. Magam sem tudám eddig, mit higgyek tulajdonképp, míg Ön s

301 Ocskay Ferenc báró (1774-1851), Sopron vármegye táblabírája, Ocskay Júlia (Julie) és Ocskay Mária (Marie) bárónők édesapja.

302 Lunkányi Károly, Széchenyi István gróf jószágkormányzója, Lunkányi (Liebenberg) János fia.

303 Felmenteték (latin).

304 Kerül ki tőle (francia).

83