Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

hoz mentünk. Közém, és Mari közé Whyss ült. Igen vidor vala: nemsokára a főherceg elüzé, s helyére ült. Más senkivel asztalunkon szólott. Mily kegyes, mily példás vala ez, le nem írhatom. Már előbb mellém ült, kemény székre a kényes pamlagról, most ismét csak bennünket kerese fel — legidősebb ismerőseivel, kik annyi órát neki rövidíteni iparkodtak, kik gyakran felvidíták őt, ezekkel akará ez utolsó estét is, kizárólag tölteni. Valóban imádásra méltó. A pávák a szalonban maradtak. Whyss fígyelmezteté őt rájuk. „Jól tudom, de nem akarok bemenni!” — mondá szárazon a főherceg. Monda, jövő télen Bécsbe jővén atyja látogatására, 14 napra ide is ránduland. „Ha addig rólunk fenséged meg nem feledkezik.” — mondá Mari. „Elfelejteni? Valóban a legfeketébb hálátlanság volna az, ha én Sopront, hol annyi kellemes órát tölték, elfelejthetném.” Valóban arany szók ily fenség szájából! Monda nékem, ha a hercegnék maradnak, ő is marad; ha azonban korán haza mennek, ő még odamegy, mert, úgymond, igen hálátlan volna tőlem, minekután minden este ott valék, éppen utolsón velük nem lenni. S valóban, a hercegné ambitionírozá a főherceget ittléte utolsó percében magánál látni — tea után tüstént távozott. Míg benn nyomkodtak, mi Ocskayékkal még künn maradtunk. Spiegel, Lanckoronsky, Travers állottak mellém. Midőn a hercegnék távozónak, mi is bemenőnk a nagy szalonba. A főherceg még néhány szót szólott velünk, s hirtelen búcsú nélkül eltűnt. Majdnem könnyűkbe lábadtak szemeim. Mint mindig, ma is annyi között, annyira kitüntetett! Csak bennünket látott, csak velünk szólott! Elfelejthetetlen lészen példás kegyessége, leereszkedése, természeti vidor, gyermeki kedélye előttem! Bár szerencse s boldogság virítana neki azon pályán, melyen haladnia kell, s melyen ritkán fellelhetni ezt! Leültünk. Jobbról Mari, mellette Griffeo, az udvarias kis principe; balról az olvadozó, tűz s láng Fischer — ugyan sokat tesz ennél a toilette! E mellet Dorsner, továbbá Lóri satöbbi. Még félóránál tovább maradtunk. Dorsner hazakísért, s velünk jött. Mint mindig, igen kedves vala.

Vasárnap, 21-én. Volt ám az öröm! Mari reggelinél ült, midőn Resi nékem egy ujjnyi vastag levelet ad. Skolimowszky írása vala. Szöktem örömömben; Marit gyorsan kihívóm. Küldött néki három rokokó rajzó francia imádságot, s írt körülményesen vagyona felől, mennyi jut osztás után reá! A levél teli meleg, benső szeretettel; de nem szól mindig csak erről, s ezért hidegnek találja. Hidegnek! Ő nem fogja őt boldogíta- 285

285 Készteti, biztatja, ambicionálja (latin).

78