Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

engem? Elég az hozzá, én, midőn Riefkohlt egyszerre nálunk látjuk, s a többiek kívánnák, maradna is most itt — fennhangon mondám: „El ne árultassék! Megszűnik játék lenni, érdeket ébreszteni, ha előre tudják, mit jelentsen.” Kétkedő pillantást vetett reám, mintha mondaná: „Tehát mégsem Te valál!” Most jött tehát Pois.283 284 A kis majom Cenerentola, Risa és én testvérei. Fátyollal, mely écharpe-om vala, fehér rózsakoszorúval hajamban s szörnyűn sok aranyrojttal ruhámon mentünk bálba. Risa adá a tányért, én vetém a borsót. Aglae mint féé jelent meg. Son. Sophie s Everilda rablott hercegnék, vadászkosztümben. Az őrök köröskörül. Most Batky fűvott irgalmatlanul vadászkürtjébe, mi a mellékszobában visszhangoztaték. Nevetséges fő mértékben. Poisson. Polikrátész asztala. Batky felvágá a halat, a gyűrűt meglelé, vendégére nézett s irtózva hanyatlott hátra. Mi görög öltözetben a banquettnál ültünk. Az én székemre Riefkohl támaszkodott. Most következett: Frau Gvatterin leih mir die Schere. Travers készakarva egyszer Horváthnét majd eldönté, s aztán mintegy történetesen ölébe ült. Különben nevettető volt sok groteszk ugrás. Ezt a főherceg is játszá. Soká tartott. Elmenés előtt Mari mellé jutván, evvel nagy hálával a soproniak iránt szóla. Én Riefkohlt bizonnyal a lehetőségig megítélém. Mert midőn a három tableaux-nál hozzánk pártolt, mindig Everildával valék, úgyhogy szót sem szólhata, mit nem hallék, s így persze semmi egyebet közönyösnél nem is szólott, szárazon, röviden, néha csípősen feleltem. A kis játéknál megbosszulá aztán magát, mert Everilda mellé ülvén, vele csevegett, azonban ellenvetései dacára nem hagyják ülni. Most Mari mellé jutott, s soká vidoran beszélt vele. Végül ismét Everildához lopá magát, de a főherceg távozván, őt kihívatá; s nem is tért vissza. Az ulánusok zenéje mindig az előszobában harsogott. Decidé udvarlóim: Welsberg gróf, Travers gróf és Lanckoronsky gróf. Csakugyan elég! Riefkohlt mintha észre sem venném. Ez büntetése. De én nem is bánhatok másképp vele, mint a legnagyobb megvetéssel.

Szombat, 20-án. Ugyan népes soirée vala ez. Zayné kéretett. Az egész societé volt ott. Gyönyörű lila gros-grain ruhámat húzám. Amint jövénk, anyám benn maradt a kis szalonban, mi kijővén, az erkély felé tartottunk. A főherceg egyedül ült pamlagon; felugrott, s erővel oda akart ültetni. Nevetve, de szerényen mentém magam ki; ő tehát egy székre mellém ült, csak függöny által elválasztva, melyet gyakran félrehajtván, gyermekiesen ingerkedett. Jó félóra múlva jöttek a hercegnék. Ekkor teá283 Borsó (francia).

284 Társaság (francia).

77