Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
ő ma udvarias, sőt finom is vala. Most két álarcos rikítóit valami érthetlent felénk. Az őket nyomban követő főherceg hozzánk szökött, kezét szája mellé téve s súgá: „Das ist die Buday, bestimmt die ‘IOC Buday!” Most mi is felpattantunk; s utána. Lórinak szemébe néztem, ő volt. A főherceg hívé: Mari. Bizonyossá tevém őt, hogy Budaynéval nem menne álarcban. Ismét leültünk. Budayné, ki verseket osztogatott, mellettünk elment. Kérék tőle verset. Lóri, azt kikeresvén, a címeres karperecé kicsúszott a wie gewöhnlich schlampett235 236 bő ruhaujja alatt. Nevetek, s mondám: „Ugyan Lóri! Ezt honn hagyhattad volna!” Anyja bőszülve ragadá magával, s én vers nélkül maradtam. Ocskayékkal mentem most körül. Leülvén, Travers s Lanckoronsky állának ellenünkben. Erős taszítást kapék egyszer. A gyermekes Lanckoronsky jól ki is nevetett. Travers most átszökvén, mellém állott, s jó soká mulattatott. Most Budayné jött saját ruhájában. Kért, mennék velük. Midőn leültünk, történetesen, nem is sejtve, Riefkohl mellé ül ék — ez megzavart, s én úgy tevék, mintha észre sem vettem volna, hátat fordítottam neki. Azonban mégis megszólított. Anyám ment éppen arra. Szárazon felkeltem, s evvel továbbmentem. Ekkor Péchy társult hozzám. Kérdett Riefkohl iránt. Mondám neki őszintén, mint van, hogy mint fő mértékben kellemes társalkodót kedvelem, de semmiféle viszonyban vagyok vele. Utóbb mondá Péchy, hogy annyian félreismerik, s kevesen szeretik. „Önt?” — mondám meglepetve — „Lássa, én ezt nem hiszem. Persze, magam után ítélek, ki Önt tiszta, meleg, baráti indulattal szeretem, mert tudom, jobb, őszintébb ember Önnél, nem is létezhet; s hiszem, mindenki, ki Önt ismeri, így ítél.” „De legalább nem oly őszinte, mint Ön, s nem örvendeztet meg ennek tudatával, úgy, mint Ön tévé.” S ezt több galantria követé, s végül mondá, nem tud eléggé azon örvendeni, hogy én Riefkohlba nem szerettem, mert úgy mond: „Ez nem barátom, ez tán engem leginkább félreismer; nem jó ember; s én nem örülnék azon, ha Ön rossz embert szeretne!” A főherceg még egyszer jött hozzánk. Egyáltalában az urak ma igen udvariasak valának: feltűnően kerestek. Riefkohl Marit szünet nélkül felkéré, azon hiedelemben, hogy itt kell lennie — de csak nem leié! Igen jól mulattam; de mindamellett e pár óra igen kifárasztott. S így berekesztve volna a farsang, mely sokat ígért, semmit teljesített. Anyámnak Dőryné mondá, hogy Ilka Marinak írt, hogy Augusz Győrön átutazván őket meg sem látogatá. Most kettősön gyűlölöm Chernelt. Alaptalan hírrel nékem annyi bús órát szerezni — valóban 235 Ez a Buday, biztosan a Buday! (német). 236 Szokás szerint slampos (német). 66
