Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

jó szívre nem mutat! Nevetséges feltevésével ő minden lehetőket kigondolja — kiállhatatlan. Akkor vérem szívem felé nyomult — s oly érzés vala ez, mintha szívem széllyelrepedne, mennyi kínos óra követé ezt — s most az, min aggódtam, nem is igaz! Kimérán függtem, oly valamin, mi nem is történt, búslakodtam. Ezt Chernelnek soha sem feledem el!

24-én. Anyám este játszott, hozzánk Schreiber jött, ki az estén át maradt is; több költeményt Schillertől csinosan felolvasott.

26-án. Anyámnak parthiája volt. Hozzánk Ocskay, Julie és Dorsner jöttek, kik az estét itt tölték.

Március (tavaszelő)

Szerda, 2-án. Kedves Lórimtól kaptam ma kedves levelet. Mind nem igaz! Ő írja, miképp éppen 21-én Rostyéknál valának; hogy Brunswick s Bánffyék odajöttek üdvözlésére; de Auguszról nem hallott semmit. Hogy azonban azt, 20-án oda érkezve, olvasá, 18-án utazott innen el. Késő este érkezett csak Győrbe, ezt Bezerédj éktől tudom; ha 20-án már Pesten volt, úgy nem maradhatott Győrben tovább, mint éppen csak 19-én, vagy talán, csak mint féltévé magában, fél nap! Ugyan nem mutat nagy szerelmet Ilka iránt! Adná az ég! S bár mutatná neki Csapóné levelem! Tehát Chernelnek híre, miképp hosszú harmadfél nap tartózkodott Győrben, tiszta koholmány; s én ezt soha nem fogom ezen nemtelen féltése által alávalóra fajuló embernek elfelejteni.

Péntek, 5-én. Már reggel a Bécsben volt főherceg ablakaink előtt elmenvén, s felköszöntvén, néhány lépést hátféllel ment, hogy magát tábomagyi egyenruhájában megmutassa; este pedig a hangversenyben, mint mindig, a legkegyesebb, legleereszkedőbb vala. Wenhardt mindig mellettem állott, és sokat csevegett. Vengerszky mellénk ült, s igen aimable vala. Délután Riefkohl jött hozzánk; anyám öltözködött éppen, én fürtimet csinálám, így el nem fogadtaték, azonban Mari a konyhában beszélgetett vele s én is kidugám a fejem. Verseny előtt Gludovácznéhoz mentünk, kivel oda kocsin mentünk. Hangverseny vége felé Riefkohl állott mellém, s egyre csevegett, udvarolt. Egészen közönyösnek látszottam; bár nehezemre esett vele csípős ne lenni. Azonban hiúságomnak jólesett, hogy ő velem hosszasan, Everildával szót sem szólott. Midőn délután nálunk volt, kurtkája menteként vállára volt vetve, mi igen jól könnyen állott. Vengerszky hallatomra neki szerencsét kívánt a főhad-67