Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

lépek: előttem áll Fischer. Zavart valék, de behívám. Resi mintegy őrködve állott kis távolban; azonban néhány perc után jőve a szabadító kocsi. Az udvarias tiszt a kocsiig kísért, Marinak jó estét kívánt, s én félig nevetve, félig zavarva elbeszélém az eseményt — fog-e hiedelmet lelni, nem tudom? Nem bánom! Sibriknénál Tóthék s Ocskayék valának még. Angelique226 a Csillagokhoz dalt éneklé. Utóbb én a Lengyel őrt. Travers szinte udvarolt. Táncoltak is, mihez én zongorázék, különben kis játékokat játszottunk. Vidorak voltunk. Chernél állítá, hogy a két Bedőcs227 is nékem udvarolt, miből semmit sem tudok. Éjfélkor Tóthné kocsiján jövénk haza. Midőn kiléptünk: Schreiber emel le — ő észrevétlenül a bakra szökött, hogy komornyik tisztjét ellássa. Zöld merinóm volt, fájós lábamon nagy nemezcipő. Salm és Fritz valának még ulánusainkból.

Vasárnap, 14-én. Ugyan szégyen, hogy a főherceget e héten meg sem táncoltatták! Délután az aimable Tar szánjával jött, bennünket sétálni viendő. Anyámnak alkalmatlan volt, így csak ketten ültünk belé. Chemelt Tar a bakon nem türé, mert úgymond, nagyon széles lévén, neki nem marad hely — ellenünkbe hasonlag beült. Párszor a város körül, többször a főherceg lakása előtt, s aztán majdnem Bánfalváig228 vitt galant kocsisunk. Anyám aztán Marival Zaynéhoz s a színházba ment; én honn maradtam; lábammal bajos a körüljárás. Azonban estefelé torkom kezde fájni.

Hétfő, 15-én. Iszonyú náthám van, aligha a grippe nem üt reám. Anyám játszott. Mari színházba ment. Kifogyva a díványra dőltem. A jó Kaestner minduntalan kijött, nézni, hogy vagyok.

Kedd, 16-án. Fekszem. A grippe szörnyen kínoz.

Szerda, 17-én. Délután a kedves Mari Rohonczy hosszan meglátogatott. Még régi homeopatikus229 port vettem — per force akarok gyógyulni. Ma bál van Auerspergéknél. Lábam meglepően gyógyul; nyilván az ágyi melegtől, fekvéstől, s nyugalomtól.

Csütörtök, 18-án. Lábam már begyógyult. Holnap bál Zaynénál. De alig ülhetek fel, annyira bágyasztott a sok izzadás.

Péntek, 19-én. Próbáltam felkelni; lehetlen. Annyira kifogytam minden erőmből, hogy nem is állhatok, nevetséges volna hát az eszme: este táncolni. Emellett minden csontom mintha ketté volna törve a fá226 Tóth Angélika (Angélique) (1815-1893), Tóth József egyik leánya.

227 Bedőcs István soproni táblabíró.

228 Bánfalva (Sopronbánfalva), német nevén Wandorf, község Sopron vármegyében (1950 óta közigazgatásilag Sopron része).

229 Homeopátia, azaz hasonszervi gyógymód.

64