Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

meggyőződéssel, hogy soknak ezen fertályéra örökségnek tetszend. Fritzi a lapokat fordítá nekem, Sophie balomon állott, Bezerédjék is valának. Everildának énekelnie kellett volna, de nem tévé. Pista is volt. A darab egyik szép passage-a után mondá egy férfihang félhangosan: „Oh, schön!”. Ki volt, mindeddig nem tudom; Bezerédj nem. Darab után Sophie igen dicsért, s mondá, miképp meg nem foghatja, ezen kis kézben hogy lehet annyi erő! Pál is igen megdicsért. Zayné igen szépnek találá. A főherceg pedig hozzám szökött: „Ugyan mozdíthatja Ön még karját? Én inkább gyalog Vimpácig elmennék, mintsem ily roppant nehéz darabot eljátszanék.” Láttam most, hogy Horváthné egészen isolírozva217 218 219 220 221 ül, mellé ültem tehát, hogy legyen elephantja — azonban ő erre nem használt, hanem a legszívesebb, legaimable-abb vala velem. Kis játékok játszattak most. Welsberg mindig mellém surrant, mindig felkeresett. Ezt tánc követte. Leültem zongorához. Soká játszottam kerengőket, aztán mazúrt is komponáltam össze ama románcból. Vengerszky ült mindjárt kezdetén hozzám, ez egész ideig mulattatott. „De Ön bizonnyal fogadalmat tőn.” — mondá egyszer avec un regard nerveux — „Hogy e farsangon nem táncol! Fel! El a zongorától! A táncosok közé!” S így egyre tréfált, dévajkodott. Ezt ismét Pratzl-játék követte. Még senkinek sem sikerült a főherceget körbe hozni; ma nékem! Ő csodálkozva mondá: „Mit, Ön?” Beszökött, s egy ütésre már Andreoli benn volt. Ez őt anynyira megnevetteté; mivel mindig ingerkedett velem, míg egyszer eltalálám. Ezután Fritzi mellé ülék. Zenéről szólottunk. Lábamon jó nagy nemezcipőt hordok. Midőn elmentünk, Zayné egy kötelező szót sem mondott. Pedig majdnem egész este zongoráztam. A múltkor Risa csak frangaise-t játszott, s mennyire köszöné azt meg! Hja! Neue Besen kehren gut!222 Egy örömöm mégis volt. Végül Saignant mellett ültünk, Fischer előttünk állott; Mari igen csípős, sőt gonosz volt vele. Ő erre Saignanthoz fordult, s mondá: „Ugyan, mit mond a báróné szelídségében?” Saignant erre mondá, hogy már régóta vizsga szemmel követvén mindkettőnket, átlátta csalódását. Mert ő Marit igen szelídnek, engem könnyen ingerelhetőnek, gonosznak hitt. Hogy azonban látta, hogy egészen külön217 Vimpác, község Sopron vármegyében, ma: Wimpassing an der Leitha, Ausztria.

218 Elszigetelve (latin).

219 Ideges nézéssel (francia).

220 Andreoli, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje.

221 Gludovácz Risa (Resi), Gludovácz Fanny testvére.

222 Új seprű jól seper! (német.

62