Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

kitüntete. A mazúrnál20* pedig majdnem egy könnyű lopódzott szemeimbe. Az egész farsangon át nem tácolták. Éppen ma! Midőn én, az oly faitírozott mazúrdáma, nem táncolhattam. Egyébként nem bántam, hogy lábam fájt. Úgyis oly igen kedvetlen vagyok mindenhez. Semmi sem örvendeztet — semmi se érdekel! Éjfél felé jöttünk haza.

Csütörtök, 4-én. Gludováczéknál bál. Már reggel adá Auersperg herceg Resinknek208 209 a tapaszt át. Igaz! Tegnap a hercegné elmentében még egyszer kérde, akarom-e használni? Ez esetben megcsináltatja. Ez igen megzavar. Tán azt pretendálja, hogy vizitet csináljunk ez udvariasságért? Úgy látszik, kívánja, hogy házába járjunk, s ez alkalmat kedvezőnek hitte az édesgetésre. Délelőtt jött oncle210 Pepi,211 ki természetesen mondá: nem marad egyéb hátra, mint odamenni, mire anyám természetesen azt válaszlá, hogy ezt nem teszi. Tehát este ismét bálba mentünk. Szép rózsaszínű foulard ruhámat húzám, mely újólag fúreur-t csinált. Mari már tegnap egy bíbor diadém, ma pedig egy fehér diadémmal, mely mindkettőt Attemsnétől kapta, szenzációt csinált. Ma inkább még, mint tegnap ostromlottak: táncolnék. Mindjárt beléptemkor Sophie repült hozzám s kérdé, megkapám-e a tapaszt, melyet maga készített. Megköszöntem, de nemsoká tartózkodtam nála, hanem az enyéimhez szöktem. Fanny mára is maradt, s többnyire vele valék. Ma — ha ezt már mulatságnak nevezhetni — sokkal jobban mulattam, mint tegnap. Kezdett egész keringőket táncolni. Riefkohl egy pár udvarias és résztvevő szót mondott nékem. Igen hideg valék. Erre Salm jött Zichyvel. „Csak nézze!” — mondá — „E fiú tagadja bűnét.” „Melyik bűnét?” „Sarkantyú bűnét.” Mosolyogtam, s bizonyossá tevém, hogy nem neheztelek: „A tolongásban az mindenkinek történhetett volna.” Ő ígéré, hogy soha többé bálba sarkantyút nem veend. Erre Tar ült mellém. Welsberg jött most, s midőn Tar 1/4 óra múlva felkelt, helyébe ült. Mondám neki, hogy tudom, hogy ő egyszer hamis gyanúból kimentett, s védelmezett rágalmak ellen. Szívből megköszöntem neki, s kijelentéin, hogy örökre lekötelezett. Kérde, hol? Nem mondám. „Hja, így hát nem tudom, mit hallott Ön tulajdonképp — mert ezen helyzetben már többször valék.” A jó ember! De most kére engem, hallgatnék komolyan, s ki ne nevessem. „Ön mindig igen ízletesen, igen ékesen öltözködik, de...” „Ah! Már sejtem, mit akar Ön mondani.” —

208 Lengyel tánc.

209 Resi, Etelkáék szolgálója.

210 Nagybácsi (francia).

211 Hauer József (Pepi) báró (1779-1852), nyugalmazott alezredes, Etelka édesanyjának testvére.

59