Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

annyira csalatkozám ez emberben! Majdnem egy könnyű lopódzott szemembe — ennyire megcsalva, ennyire hamis világba állítva éppen ezen ember által. Soká beszélgetett velem — én hidegen, tán kissé gúnyosan is, s röviden válaszlék. Rótt Fanny még itt maradt e bálra; sokat valék vele. Egyszer vele sétálván, Vengerszky csatlá magát hozzám s éppen olyan galant vala, mint aimable. Egyébiránt az urak nemigen fáradoztak körülöttem; egy pár szón kívül, alig vevének észre. Persze! Bálon csak táncosné kell! Péchy205 vala kivétel, ő régi, kedves barátom. Egyszer teaasztalhoz ültem Kelcz Terézzel,206 ennek készítettem teát, s Péchynek is. Riefkohl az asztalon átellenben Fischer mellett ült — szót sem szólott velem. Nyilván előbb jelenete velem rövid újralobbanása szenvedélyének vala, melyet tán toilette gazdagsága s pompája csala ki. De most társai mellett szégyenlé tán ezt, vagy Everilda közelléte hűsíté őt ismét el, vagy pedig szárazságom azon sejtésre hozá, hogy én mindent tudok! S most mély megszégyenülés ellenemben zárá pilláit annyira le, hogy most nem is mert szemembe tekinteni?! A főherceg párszor még az estén át szólott velem igen kedvesen. Egyszer történetesen a hercegné mellett maradtam ülve, s a finomság megsértése nélkül nem oly könnyen kelhettem fel — ekkor velem beszédbe ereszkedett, lábam felett kérdezősködött, s mondá, hogy oly igen jó tapasza van, s avval kínált. Udvarias, de kissé visszatartó valék vele; ez ajánlata azonban, megvallom, kissé megzavart. Zichy Fritz, szegény, igen zavart vala ellenemben, nem is mert reám nézni. Társai annyira kinevetik és felhúzzák ügyetlenségével. Cotillon kezdetén mindenki székek után látott. „Ej!” — gondolám — „Én lábammal még tán állva is maradok!” Zichy a bűnös, Zichy szerezzen is széket. „Lieber Fritz!” — mondám vidoran — „Verschaffen Sie mir einen Stuhl!”207 A fiú egy megdicsőített arcával fordula felém, boldogan nézett szemembe, tüstént elfutott, a szobából széket hozott. Látni lehet, mily boldog, hogy nem neheztelek reá! Auersperg herceg is ez alatt számomra székért ment, de többé nem lelt. Ez vala az első cotillon életemben, melyet ülve szemléltem. Furcsa vala valóban! Nemsokára meg is untam, az ülve maradt Julie-vel a teaasztalhoz mentem, puncsot készítettem magamban, s jóízün falatoztam. A táncot egyáltalán nemigen bántam — csak a polkánál dobogott szívem erősben, midőn azon eszme villant meg fejemben, hogy azt soha többé táncolandom kegyes főhercegünkkel, ki benne mindig annyira

205 Péchy Konstantin (Stanzi) gróf, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje.

206 Adatmovits Antalné Kelcz Jozefa rokona, aki az Adamovits családnál lakott.

207 Kedves Frici! Szerezzen nekem egy széket! (német).

58