Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

gem! Ha valaha szerelmet ígértem volna neki, s hűtlen lettem volna, ha én adtam volna neki azon képet, s most mást szeretnék, nemtelen maradna mindig tőle, de mégis némi jussa volna engem büntetni, magát megboszszulni! De így! Tudtom, akaratom, engedelmem, jóváhagyásom nélkül tuda ama kép birtokába jutni — s most ily megvetésre méltó módon cselekszik! Látni valóban, hogy keveset jár mostanában házunkba; mert újabb hibából újabba esik! Most határnélküli hiúsága áldozatává akar engem tenni! Hogy magáról elhárítsa társai abbéli gúnyát, hogy két évi udvarlás, két évi ostromlás, két évi imádás után sem vala képes szívem megnyerni, engem akar azon gyanúba hozni, hogy képes valék őt szeretni. Ily embert! Ha szerettem volna, érzem, gyűlölném most. De így egykedvű marad előttem, mint előbb volt; csak előbb részvéttel néztem reá, gyógyítám lelki sebeit, most pedig megvetem őt, s kerülni fogom, mint egy démont.

Csütörtök, 28-án. Este, vagy inkább délután Rótt Fanny jött. Nemsokára Schreiber is. Sokat szólottunk zenéről, s így Lisztről is. Nagyon tetszett, mit Schreiber efelett mondott. Utóbb elment. Anyámnak szobánkban parthiája volt; Fanny énekelt. Sándor nem sokára jött, s vidoran töltöttük az estét.

Péntek, 29-én. Igazi péntek! Ugyan kárhozatván látszom lenni minden pénteken. 14 nappal ezelőtt volt éltem egyik kínosabb napja. 8 nappal ezelőtt oly bú lepett meg, mely amazéhoz egészen hasonlított, s ma mérgelődtem, bosszankodtam. Koncert vala. Már reggel a teremben próbálám Hofer190 zongoráját, mely jó ugyan, de billentyűi igen nehezen mennek. Gyönyörű lila gros-grain ruhámat először húzám. Azt is reménylém egykor, hogy Augusz látni fogja! Fannynak kék gaze ruhája volt. Igen csinos. Fanny énekelt, s igen tetszett. Előre tudám. Az itteni közönség nem ért methodához, s hisz hangja gyönyörű, emellett igen mérséklő magát, s nem lehete oly rikítóféle hangokat hallani, mit talán a terem telisége is okozhatott. Emellett ez áriát Sessitől tanulá be, mit látni is lehete itt-ott. Most felléptem én. Zajosan megtapsoltak, féltem, remegtem; de térdeimet a zongorához támasztva, mindinkább tűnt félénkségem, minél inkább a darabba mélyedtem. Nem hallottam, nem láttam többé semmit, egészen őrült valék már, midőn a második lapon egy esemény ezen őrjöngésemből felébresztett ugyan, de majdnem egy valódiba ejtett. A pedál lecsúszott. S ezen két szóban van egész ínségem kimondva.

190 Hofer Péter, soproni nagykereskedő, a Soproni Takarékpénztár egyik alapítója.

54