Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
Kedd, 26-án. Uzsonnára Rottné183 Fannyval, Dőryné férjével, Tamé184 valának kérve. így Tar,185 Rótt és Chemel is. Ádi186 bemutatta Eleket. Fischer és Schreiber történetesen jöttek. Első pár dalt dallott, de nyilván elijedvén egyedüliségétől e sok fekete juh között, uzsonna előtt távozott. Utóbbi sans gene187 maradt. Midőn már mindnyájan színházba siettek, még Mari is, Elek és Sándor maradtak még. Előbb Fanny pár áriát kiáltott le, s én is, rekedtségem dacára, egy kis magyar dalt. Most Rótt pár dalt énekelt, s 7 után távoztak. Én hangomat kissé kireszelém az est többi részén. Lábam igen fáj; még cipőt sem húzhatok. 27-én. Kedves egy nap. Budayné kéretett egy 1/2 12-re en famille,188 s ha van urunk, hoznók magunkkal. Az ablakunk előtt elmenő Schreibert felhívattuk, az ezt követő Chemelt felhívtuk, s így őket oda rendeltük. Játék alatt Lóri s Chemel közt ültem. Lóri mondá, de az Istenre kért, el ne árulnám, hogy Nartius Münchhausen a napokban nálok lévén, beszélé neki, hogy minap Riefkohlhoz jővén, ennek íróasztalán egy levél ezen aláírással: „Deine Adele” hevert. Ő mindjárt felhúzá őt velem, s Riefkohl a tréfát helyben hagyá. Ekkor jött Welsberg s mondá: „Ugyan, hogy űzhet Ön ilyes tréfát? Nem szégyelli magát? Hiszen azt még Trencsénben létekor kapta azon Adéle-től, kivel viszonya volt.” Ő szerencsémre ismeri az írást, s így kimentett. Valóban csúnya tréfa. De a szebbik következik. Hazaérve, Lóri tilalma dacára, egymásnak elmondtuk, mit tőle megtudtunk. Nékem a levélhistóriát beszélé, Marinak pedig hasonlag unter dem Spiegel der Verschwigenheit,189 hogy Heino szobájában az én képem függ. Hogy azt Riefkohl neki ajándékozá. Ó, alávalóság! Ha nem érdekli őt a kép, miért kéré Wemhardtól? Ha megunta azt: égesse meg. De hisz ily kis lapot emlékül oly lényre, kit valaha szerettünk, kit tiszteltünk, becsülnünk kelle — csak eltehetjük! De azt elajándékozni, oly színnel, mintha a leánytól kaptuk volna, a legfőbb mértékben alávaló, sértő, megvetésre méltó. Valóban ő a legérzékenyebben bosszúiá magát meg hidegségemért. A legérzékenyebben! Ő tudá, milye büszke vagyok szeplőtlen híremre, s azt mázolja be! Pedig soha nem kacérkodtam vele, soha nem nyújték reményt, soha nem okozám, hogy megbüntessen en-183 Rótt Sándomé, idősebb, Sopron vármegyei főbíró felesége, Rótt Mari, Fanny és ifjabb Sándor édesanyja. 184 Tar József királyi tanácsos felesége. 185 Tar János (Muki), Sopron vármegye aljegyzője vagy főjegyzője, 1848-ban a nagymartom választókerület képviselője. 186 Dőry Ádám, ifjabb, Rótt Mária félje, 1848-ban a csornai választókerület képviselője. 187 Zavar nélkül (francia). 188 Családban (francia). 189 Az elhallgatás tükre alatt (német) — itt: a hallgatás leple mögé bújva, hallgatást ígérve. 53
