Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
nünket azon szobába expediáit, hol a hercegné s Zichyné179 is ültek. Nemsokára az urak is belopóztak székem mögé. Kínáltam őket tortával is jutalmul. Weigelsberg, ki igen aimable vala, Grill, Salm, Rótt, Chernél ostromiák székem. Azon igen bosszankodtam: az udvarias Dőry Elek180 maga hordá az olasz salátát. Midőn a hercegnéhez ér, ez sem nem szól, se nem int, hanem őt állni hagyja. Tölt magának vizet, s jó lassan iszik. Elek mindezt tűri, s midőn kész, újra kínálja. Ez azonban ismét minden szó, minden jel nélkül hagyja őt, míg elég okos volt távozni. Pedig ujjai rakvák gyűrűkkel: ezt csakugyan láthatta volna. A mellettem ülő két Ocskay-leánnyal közlém észrevételem, s mi persze igen szívesen, hangosan megköszöntük udvariasságát, hogy a hercegnét jól megzavarjuk. Annyit ettem, hogy a közelgő első keringőt nem is táncolván, Dőryné mellett maradék egy mellékszobában, míg ez cipőit megkapá. Mert lábain feledvén topánkéit, ezt csak akkor vévé észre, midőn a hercegnék jó fennhangon efelett kigúnyolták. Ezt követé frangaise, melyet megnézénk, s mely alatt megérkeztek a cipők. Kijöttünk most mindketten, s újult erővel repültünk a sorokba. Polkát a főherceg majdnem kizárólag velem lejté mindenik ízben. Második cotillon előtt a mellékteremben Welsberg ült mellém. Sejtém, hogy tán felkérend, de midőn látám: nem történik, ijedve szőkék ki, hogy ülve ne maradjak. Chemel már előbb kért fel, de mondám avec un audace marveilleuse,181 hogy már elígérve vagyok. Kérdésére, kivel, egy rövid „Majd meglátja.” volt a válasz. De most kínomra mellém állott s az aimable-t játszá. Jön Zichy, meghajlik előttem, s én „Persze, hisz már pique-nique óta ígérkeztem.” szókkal, vele elfutok. Csak most fejtém meg a rejtvényt. Mari első cotillont Schreiberrel, másodikat Horváthtal lejté. Második cotillon alatt feltevém Eleket választani, mert igen kíváncsi valék arra, miképp táncol? Egyszer belépek a mellékterembe, de őt játszani látva, zavarva más urat kérék fel. De: kíváncsiságom mégis győzött, s én utóbb a játékasztaltól hívám őt el. A whist-parthia182 félbeszakadt, s ő még rá sem érve kesztyűt húzni, velem elrepült. De mily nagy vala csodálkozásom, midőn benne egyikét a legjobb táncosoknak lelém. Valóban, jobban már nem is lehet táncolni. Salm, Zichy, Welsberg rendes udvarlóim. Chernek nem számítva. 4-ig maradtunk. A legutolsók valánk. 179 Loe Júlia bárónő, gróf Zichy Miklósné (1797-1865). 180 Dőry Elek, ifjabb Dőry Ádám testvére. 181 Csodálatos merészséggel (francia). 182 A whist népszerű kártyajáték volt. 52
