Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

úgymond, nyugodt, csendes Tolnánkban a szenvedélyek e zajos kitörése oly meglepő, mint ijesztő vala. Az én házamra két ágyú volt irányozva, s majdnem bombardírozták146 azt. Kapumról a bronz csatokat letörték!” „Most az ősszel,” — mondám — „egy fiatal Balassával147 ismerkedtem meg, ki forró vonzódással s meleg tisztelettel szólott Önről, s Bezerédj Pistáról. Ő többek közt azt is mondá, hogy Önt Metternich148 herceg megkínáld titoknoksággal a francia követségnél, de, hogy Ön azt hazafiságból el nem fogadá.”149 „Igaz, hogy a herceg megkínált vele; de, hogy hazafiságból csupán el nem fogadtam, nem egészen helyes.” — úgy mond szerényen — „Igaz, hogy Párizsban a napjaim legkellemesebben leélhetném, de henyélnék! Nem volna más foglalkozásom, mint mulatni! S így időmet, pénzemet vesztegetném, s végre visszatérnék, s nem maradna nékem egyéb hátra, mint emlékezete a csupán elölt napokra, s tán adósságot! De honn maradva, cselekvő lehetek, s többet használhatok hazámnak, mintha éltemet elveszíteném.” „Tehát mégis hazafiságból nem fogadta Ön azt el! — mondám melegen! Hálás pillanatot vetett reám Augusz. Már közel vala 8-hoz. „De hogy Ön ily rövid ideig itt mulat!” — mondá anyám. „Nem mondhatom, mennyire bánom! De ha sejthetőm volna csak, mily kegyesen fogadtatom itt, s mily kellemessé tétetik ezáltal ittlétem, bizonnyal úgy intézkedtem volna, hogy tovább maradhassak; de így magam vagyok büntetve. De feltevém magamban a nyáron ismét jönni, s az elmulasztottat kipótolni. Viczay Héderrel már ígérkeztem a táj vizsgálatára.” Tehát viszontjön! Anyám most Everilda túldicsérésébe fogott. Augusz szót sem válaszolt; de szót sem! Nyilván ő is érzi s átlátja azon hiányokat! Órára nézett: „Még Zaynéhoz, innen Bezerédjnéhez a páholyba, s innen a hercegnéhez kell mennem; s így végre búcsút vennem.” Felállott, búcsúzott. „Igenis, mélyen érzem, hogy nagyon is rövid ideig voltam itt.” — mondá meleg, hosszú pillantásokkal hozzám. Szobánkba ment most, s anyám kíséré. Én maradtam. Kalapját vévé, s míg anyám, nem tudom, gyertyát tisztított, vagy mit, gyorsan visszatért, felém, a szoba közepében álló felé tartott, újólag majdnem kissé szentimentálisán búcsúzott s kezet nyújtott. Minden vérem zajgott, nyargalt ereimben

146 Ágyúzták (német).

147 Balassával 1840. október 26-án, Bécsből hazatérőben ismerkedett meg Etelka, amint erről naplójában is megemlékezett. A Tolna megyei fiatalembertől értelemszerűen közös ismerőseikről, a Csapó családról, Bezerédj (Bezerédy) Istvánról, Bezerédj (Bezreédy) Adéle-től (Etelkáról) és Augusz Antalról beszélgettek.

148 Mettemich-Winneburg, Klemens Lothar, herceg (1773-1859), 1809-től osztrák külügyminiszter, 1821— 1848 között házi, udvari és államkancellár.

149 A hírről Balassa tájékoztatta — naplója tanúsága szerint — Etelkát Bécsből Sopronig tartó közös útjuk során.

45