Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
búskomoly dal, ugye?” S most énekelni kezdé — de kissé magas s fárasztó volt rekedtségének, s abba kellett hagynia. Felkele, megnézé képeinket. „Áh, Tiziano-tól!140 Mindjárt sejtém!” Ismét leült, s beszélgettünk. Szó volt Lisztről, Schodelnéról;141 „Ah, miként dallá Schodelné az Egérkirályt.” „Oh! énekelje Ön!” — esdém. S valóban, Mari ekkor már színházba ment volt, dallá azt. Mindig növekedő feszültséggel követém minden hangját. Ah! Miképpen dallá ő ezt! S miképp játszá! Elnémul nyelvem, mert nem volnék képes azon varázst leírni, melyet éneke szüle! Kimerítve repite egy könnyű fohászt a légbe. „Es ist ungeheuer fatiguant!” — mondám. „Es greift mich immer sehr an!”142 — válasziá. Még pár percig pihent, mintegy erőt szedve, felszökött ekkor s átült egy karszékbe mellém. Bár finom vala anyám iránt is, mégis mindig csak velem szólott, csak reám figyelt. Ha csak szót szólottám, már nem hallott mást, mint ezt. „Csapóné mondá.” — kezdém — „Hogy midőn Ön Frankfurtban vala, más semmiről, csak Schodelnéről írt.” „Igaz.” S most bőven szólt efelett; mennyit énekelt vele, s mennyire becsüli őt. De most áttértem az ő énekére. „Rotték csak azért jöttek be, hogy Önt hallhassák! Nagy Ilka143 annyit mondott nekik efelett; mert úgy hiszem, ő Önt gyakran hallotta, midőn még Hidján144 volt? Igen kíváncsiakká tévé Rottékat.” Egy könnyű fohászt nem tarthata fel Augusz. „Amália emléke, vagy Ilkáé csalá ezt ki?” Nem válaszolt erre, csak mondá, hogy Bartaynál Bécsben mennyit énekelt, s nyilván igen kifárasztá magát, s erre másnap ama fatális trombita végett annyira feltartóztatott a hideg napon — s nyilván innen vévé eredetét rekedtsége. A főherceg is, úgymond, mondá, hogy nincs adó trombitán. S most beszélé, hogy szombaton már Szekszárdon kell lennie, mivel vasárnap lövészbál adatik, melyen neki mint ezredesnek jelen kell lennie. „A főherceg,” — folytatá — „csodálkozásomra e felett tudott, s szerencsét kívánt nékem, azon kitűnő kegyre, melyet a király irántam ez által mutatott, hogy megengedő városunkba polgári sereget állítani. Ez példátlan. De zenészkarom jobb is az itteni dzsidásainál. E ott mintegy egy kis király élek. Minden parancsom, kívánságom szerint történik. S így folytatá: „Most a tolnai rendetlenségekre térünk.145 Valóban, 140 Tiziano, Vecellio (1488/90-1576), itáliai festő. A Tiziano-nak tulajdonított képet Etelka gyermekei később eladták. 141 Klein Rozália, Schodelné (1811-1854), ünnepelt operaénekesnő, a Nemzeti Színház tagja. 142 Az mindig megérintett engem (német). 143 Felsőbüki Nagy Ilona (Ilka), Felsőbüki Nagy Pál lánya. 144 Hídja, község Tolna vármegyében. 145 Tolna vármegyében botrányos követválasztás volt: előbb a konzervatív, majd a liberális, majd ismét a konzervatív párt erői kerekedtek felül (eredetileg két liberális követet választottak meg). 44
