Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

anyám nem engedé ama francia sorokat átküldenem. De mégis bizonytalanságban valék; elment már? Vagy mégis itt van-e? De nem a világért húzám volna be tudósításokat! A cselédek egyik a másiknak pletykálja; s attól jó Istenem örökre mentsen meg, hogy bár csak gyanúból is, a cselédek szájába jöjjek! Átmenni? Nem a világért! S ő ne sejtse, hogy csak érte jövök? Valóban fejére esettnek kellene lennie. S nincs szemeimben alávalóbb, megvetésre méltóbb némber, mint ki nem képes indulatját megzabolázni, szenvedélyét megfékezni, avval a férfiú elejébe jön, anélkül, hogy ezért esdene, hogy ezt kívánná! S ha némelyik célt is ér vele, s ezen vonzódással a férfiú hiúságát felkelti, viszontérzését megnyeri, mivel a férfiú mintegy hálaérzést táplál, mivel szerettetik — nem marad a legfőbb mértékben szégyenítő, azon öntudatban élni, hogy viszontérzést mintegy koldulunk? Piha, kiköpnék ily lény előtt, nem, hogy példáját követném! Azt végzém magamban el, csendesen elvárni, mit a történet hozand. Délután Riefkohl jött; igen kikelt az egész keringők ellen. Mert úgymond: „A hercegnékkel csak kell táncolnunk, a házi nő s kisasszonyokkal hasonlag. Niczkyné csak pár hétre van itt, s csak, hogy táncolhasson, tehát evvel is, s így nem marad több tánc, melyet azokkal lejthetnénk, kikhez vagyunk vonva.” Anyám Dőrynénál volt éppen, s én örvendtem, hogy Riefkohllal pár szólt szólhatok, midőn Rótt138 lépett be. Anyámért küldtünk most. Riefkohl igen finom, derült, mulattató volt, sőt néha galant is; tán jóvá akará tenni tegnapi viseletét, s főleg Buirette durva elméncségét. Én ennek örvendtem, sejtvén, hogy nyilván csak zavara távolítá eddig tőlem és semmi pletykák történtek. Felderíte engem is; de furcsa vala, hogy éppen ma jött. Kért, énekelnék. A Figaro románcát kezdem, de a tegnapi tánc után nemigen ment, mire Esmeraldát daliám. Rótt most távozott. Riefkohl egyre maradt kínomra, mert sejtém, Augusz jövend, ha valóban még ide talál. Anyám ebéd előtt átment, s Pálnak mondá, hogy Auguszt kocsijával megkínálja; hogy így postával gyorsabban haladhasson. így tudtam, hogy még itt van. Adéle-t holnap utazni hallottuk, így átküldtem, őt kérdeztető: játékszínbe megye-e ma, vagy nem? Ezen esetben hozzá mentem volna, mert hívém, Augusz úgy sem lesz honn. Azonban üzené, nem lesz honn. Egyúttal Augusz is kérete, fogadnék még látogatását el. Szöktem örömömben. Anyám parthiára volt kérve Zaynéhoz; oda készült. Riefkohl távozott. „Én a bárónőt bejelentem.” — mondá. Ismét szöktem örömömben. Azonban a szökést majdnem könnyük kö138 Rótt Sándor, ifjabb, előbb vármegyei al-, majd főjegyző, Sopron vármegyei föbiró fia, Rótt Mari és Fanny testvére.

42