Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

legalább találjuk barátom játékának sajátságait. De ily hosszú tószt!” — nevete újólag. Kérdem, megkapta-e már Liszt buste-jét?103 „S Ön honnan tudja?” — mondá meglepetve. „Csapóné bőven irt mind efelett.” — válaszolám. Albumaimat mutatám elő; könyvtáramat vizsgálgatá, s igen tetszett neki. Történetesen pillantám meg a reggel írt lapot. „Ez Önhöz szólott.” — mondám. Elolvasá, s keblébe rejté. „Engedje!” — úgy mond a legszívesebb hangon s finoman — „Hogy ezt emlékeim albumába tehessem” („Ins Album meiner Erinnerungen”104). Midőn mondám, holnapi coiffure-om után kell látnom, utánam szökött. „Ó, mutassa meg, kérem, mutassa meg!” — mondá oly melegen, mintha valóban szeretné látni. Midőn a tósztot olvasá: „Oh! Önnek tegnapi táncosa?” — kérde. „Be sajnáltam Önt! De Ön roppant sokat táncolt, majd elrontja magát! Különösen a főherceggel annyiszor táncolt mindig körül, hogy valóban féltem, meg fog ártani!” Háromszor akart már Pál távozni, Augusz mindig letartóztatta. „Holnap irtózatosan rosszul fogok játszani, ujjam még egyre fáj.” — mondám, midőn már felálltak. Visszasietett. „Ujja?” — úgy mond; kezemet felfogá, s az ujjat vizsgálá. Még ezt senki sem tévé; annyira megzavarodtam, hogy Pál, tán ezt észrevéve, unszolá őt elmenésre. „Fájdalom! Már kell!” — mond Augusz, kezemet igen finom, gyenge szorítással eleresztve — s távoztak. A múltkor Everildának írt soraim végett mondám a történetet. Pál állítá: nem olvasá a cédulát, de Augusz, noha szót sem szólott, mégis igen feltűnően vigyázott, s észre vevém, hogy ő bizonnyal olvasá ama sorokat, látá a hibát, s feszült figyelemmel hallá történetemet. Ezt nem lehet félreismerni. Szó volt Mátyás emlékéről105 is. „Ön is hagyá magát ama szédülés által elragadtatni? Én már eléggé fájlaltam, hogy ívet elfogadtam!” — s most igen müértőn fogott a szobor hibáinak taglaltjához. Midőn távozott, bevégzém csinos coiffure-om. Ah, oly szerfelett boldog vagyok! Mily közeledő, mondhatnám, simuló vala ő! Mily szíves, mily finom és meleg — mintha házuk legjobb barátja volna már! Mily ellentétben állhata az ő természetes könnyedsége az én örök zavarommal! Én, amennyire erőmben áll, visszatartó s részvétlen vagyok ellenében. Mily szégyenítő volna az: oly érzést sejtetni, mely nem viszo-103 Mellkasát (francia) — itt: mellszobrát.

104 Emlékkönyvembe (német).

105 A neves szobrász, Ferenczy István (1792-1856) I. Mátyás királyról szándékozott szobrot készíteni, de a több mint 100 000 forintra rúgó tervezett költségek túl magasnak bizonyultak; jól példázza ezt, hogy még Széchenyi István gróf is soknak találta. A terv támogatói előfizetések révén akarták előteremteni a pénzt (ebbe folyt bele szokott lelkesedésével Etelka), de kudarcot vallottak, az emlékmű nem készült el.

33