Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
noztatnék! De ha ő! A holnapot hiszem elhatározónak! Minden erőmet szedendem össze! 15- én. Igazi péntek! Mennyi könnyet hullattam ma: meg nem számíthatnám! Már reggel kezdődött. Ujjam egyre fáj, majd rosszul fogok játszani, hívém. Irék tehát Everildának igen csinos franciában, hogyha tán Augusz hangja nem lévén tökélyesen helyreállítva, ő Schubert dalai helyett olasz szerzeményeket választana, nem volna-e kedve a Belisario duóhoz satöbbi. Két célt akarék ezáltal elérni: a tán játékommal meg nem elégedő közönséget kibékíteni, s Tónit meglepni francia soraimmal. Anyám nem engedé meg. Everilda hiúsága bántódna ezáltal meg, állítá. Dugába dőlt kettős tervem, s míg e felett könnyeznék, zongorához ülék, fájós ujjamat megkísértő. Alig játszám a harmadik lapot, Pál lép be, kétségbeesett arccal, Augusz, úgymond, rekedt, tökélyesen rekedt; nem énekelhet. Tehát oda egész szép tervem! Azért tanulám oly szorgalmasan be a Fou-t, hogy majdnem engem is azzá tegyen? Egész lelkemet függesztém e műre, minden esti mulatságot nélkülöztem, csakhogy minden erőmet, minden tehetségemet e műre fordítsam, hogy oly megrendítően játsszam azt, hogy Augusz egész belsejét fellázasszam vele — mennyire iparkodtam azon, hogy finoman kieszközölhessem, hogy éppen e versenyben játsszam —, s most minden hiába! Minden oda! Gyönyörű gros-grain ruhámat készen függesztém az almáriumba, nem húzám fel, csakhogy nem lévén az még látva, benne s vele meglepjem ismerőseim; hogy azok dicsérvén toilette-em — Augusz is ezáltal figyelmessé tétessék. Tehát kikeresett pipere se hasson kedvezően reá! Minden percen őt lestem, de csak nem jött! Anyám játszani akart este, de Murray s Bezerédj nem jővén, nem szerezheté. Én este zongorához ültem, Anna Lyle dalát avec de l’inspiration106 tanulám be; s aztán lelkesedve vevém elő a Téli utazást. Soha sem éneklém Schubert dalait még oly bensőséggel s valódi érzéssel, mint ma. Gyakran eltűntek a kották könnyező szemeim előtt, s elhalt hangom a zokogástól. Anyám dicséré énekem — hisz minden szó reám illett! Minden szó szívem mélyébe hatott! A legbúsabb érzés fogja el szívemet, látom, nem érdeklem őt! Ama szíves, közeledő modora sajátja — nem vala kivétel csak nálam! Kifejezhetlen bús vagyok! 16- án. Szivárvány színekkel mosolyog ismét felém a remény! Miért hányattatom annyira a zajos indulatok vészétől? Miért követé a tegnapi bút a mai kedv, öröm s boldogság? Hát örökké maradjak játszó labdája 106 Ihletetten, lelkesedéssel (francia). 34
