Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
képe!” — kiálta fel, s odasietett. Mily érdeket eláruló volt ez ismét, hogy ő csak képemet vévé észre, csak ezt vizsgáié. Szívem szökött örömömben. „De Ön fázva fog.” — s könnyűn karomnál fogva, szelíden kimozdított. Ekkor távozni akarván, anyám nem ereszté, míg egyetlen, utolsó fánkunkat meg nem évé. Szerencsénkre Dőryné felküldött ma fánkot, mert különben szűk báli ebédünkkel szépen szégyent vallottunk volna. Ah, ő ma még közeledőbb, szívesebb, kedvesebb volt. Mari őt sokkal szebbnek találá nappal. De én abban találám ma szépültnek, hogy semmiképp keresett, feszes volt; oly szíves, oly természetes, könnyed társalgású, s mégis mindenütt átsugárzó kedélyesség, hogy Mari is megvallá, miképp ízlésemet igen jónak leli. Már előre örvendék azon diadalomnak, melyet kivívék; már látám magam a mai bálon általa kitüntetve. Szóval én büszke örömmel néztem e mai est elejébe. Zöld gaze ruhám nagy rózsával s finom füzérrel vala felhúzva, hajamban ezüst leveles szőlőleveleim. Adéle-t már ott leltük s kérésére — s mily szívesen! — melléje ültem. Pompásan volt a terem öt lustre-el84 világítva. A bál maga a legfényesebb, s így a Mihálovits-házzal igen sokat nyertünk e farsangon. Első keringő után szólítám Fischert a dalért; megígéré. Augusz Saignant85 mellett ült éppen; mellette haladva, mondám magyarul: „Holnap megkapja a dalt.” De ő hallotta, nem-e, nem tudom. Nemsokára Fischerrel beszédbe ereszkedett, s együtt maradtak. Második keringő alatt Augusz Adélé mellé állott, de velem, noha e mellett ülék, még sem szólott. Bosszankodtam. Cotillon alatt választni akarám, de ennek közepénél távozott. Barátai nem engedék neki a táncolást, hogy magát el ne rontsa, így nyilván unatkozott. Tán gyöngédségből nem akart szólítani, hogy táncomban ne zavarjon? Vagy annyira visszairtózott délbeni zavarunktól s rosszul montírozott házunktól? S valóban ez is lesz. D ő oly szíves volt! Megfejthetlen. Adélé mondá: „Augusz dicsekedett, hogy oly igen jó fánkot evett magánál.” Utóbb mondám: „De az igaz, Augusz igen finom, figyelmes nagybátya; csütörtökön kell neki Pesten lenni úgymond, mert...” — tevém hozzá mosolyogva — „Csütörtök Ágnes!” „Wie Sie das so gleich errathen!”86 — volt a válasz. Igen, igen, én azt hívém, csak Ilkával87 kell vetélkednem s Ágnes az, ki az elsőséget kivívja! Ó, a szívem! Mi a bált illeti, az kissé unalmas volt. Első keringőt Stietka88 báróval. Francaiese.89 Ekkor anyám 84 Csillárral (francia). 85 Saignant Isidore grófnő, Calisius Mária bárónő, grófZay Imréné társalkodónője. 86 Ahogy Ön ezt azonnal kitalálta (német). 87 Rosty Ilona (Ilka), Rosty Ágnes (Nesszi) testvére, később Trefort Ágoston felesége. 88 Stietka báró, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje. 30
