Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

Nemsokára jött a főherceg is, bejött Niczkyné,59 és Buday Lóri közt ülve. Látok a tükörben három fekete frakkot. „Ah!” — gondolám. S valóban, a két Bezerédj Auguszt mutatá be. Könnyű pír futá be arcomat, és Augusz csak pár szót váltva Zaynéval, anyám mellé ülvén, evvel szólott szüntelen. Lóri nem jött ki csodálatából: „Én nagynak, szőkének, képzelém.” — ismétlé. A főherceg állott most székem mögé, s soká beszélgetett velem; midőn távozott, Augusz egy hosszú pillanatával találkoztam. Nemsokára teához hívtak. Mantillámat60 a zongorára tevém, haliám, miképp Pista Tónihoz mondá: „Ez az!”. Susogtak, míg Augusz kissé fentebb hangon mondá: „Sehr hübsch gebaut.”61 Erre kiszöktem, anélkül, hogy mutatám, észrevevém őket, pedig érzem, ha feléjük nézek, Augusz megszólít. Midőn a kis szobában valék, kissé zavartan tolongtam az ajtó felé, hátra se nézve, ekkor látám Marit köszönteni. Nézek, s íme uraink távoznak. Igen könnyű főhajtással elillantam. De kissé mégis bántam, hogy nem maradtam, mivel így nem is szólhattam. Tea alatt Vengerszky ült mellém. Igen vidor, igen kellemes volt. Vojnával húzott fel, sokat szólott róla. Mondám, hogy a férfiak szeretik egyik legszebbikének, legszeretetreméltóbbjának elismerem. Hívék, hogy a visszaemlékezés e fényes győzelme annnyira felderíte! Ah, ők nem sejthetik, de én oly boldog, oly víg valék, mintha már minden vágyaim betöltve látnám! Anyám ott maradt parthiára; Mari és én színházba62 mentünk, a közepére kelle ülnöm, Bezerédjék már ott voltak. Augusz lorgnonjával mindig átnézett. Ha Adéle-lal szólottám, mindenre fülelt; ha Marihoz beszéltem a padocskára, bizonnyal őt átkacsintani láthatám, szóval a legszembetűnőbb volt azon figyelem, mellyel követett. S mily szép ő! Mily virágzó! A legjobb színben. S ezen szemek; a hajlott orr, s a gyönyörű szemöldök. Soha nem találtam még oly szépnek, mint ma. Hazaérve, örömittasan szöktem szobánkba s kiálték Marimhoz: „Ez lesz férjem, és senki más!” Kedélyem annyira kiderült, oly bútalan, oly gondtalan vagyok, minő egy gyermek! Gyorsan törtem cukrot, s mire anyám hazatért, tojást hoztam le kamránkból, s finoman készítőm el ama gyógyszert, melyet anyám Augusznak ígért, rekedtsége ellen. Lila színű selyem szalagocskát kerestem elő, mellyel a kis Sánta Gyuri üdvözlete volt még kötözve — a gyógyszert egy vésett címerünkkel ékített üvegbe tevém, papírral befödém, melyet

59 Niczky Sándor, sajtoskáli földbirtokos, volt Sopron vármegyei alispán, 1848-ban a lövői választókerület képviselője felesége.

60 Vállra hulló csipke fejkendőmet (spanyol).

61 Nagyon csinosan felépített (német) — itt: jó alakú.

62 A soproni színház (játékszín); empire stílusú épülete 1841-ben épült.

23